12 éves koromtól középiskolás voltam, és persze nehéz lett volna megkerülni az iskolai könyvtárat, már csak a kötelező olvasmányok miatt is. De nem is akartam megkerülni, mert a könyvtárban más kincsekre is lehetett akadni.

A könyvtár első termét csak egy erős üvegablak választja el a tornateremtől, így fokozott tüzérségi támadásnak van kitéve, hiába van egy emelettel feljebb. Itt vannak a régi könyvek. Mivel a gimnázium tavaly volt 250 éves, ezek tényleg elég régiek, de teljesen szabadon hozzájuk lehet férni, lyukasóráimban kedvtelve lapozgattam a gótbetűs köteteket. A kedvencem - ha jól emlékszem - német nyelvű volt, és a boszorkányszombatokról szólt.

Azért beljebb is voltak jó dolgok, például az iskolaújság évfolyamai évtizedekre visszamenőleg. Szintén érdekes volt az idegen nyelvű anyag, főleg, hogy honnan szedtek össze ilyen kaotikus gyűjteményt. Például szép számmal voltak angol nyelvű lapozgatós könyvek is, amik azért rendszerint csak erősen marginális szerepet kapnak az oktatásban.

Mivel a polcok magasak, és jól tele vannak pakolva könyvvel, a könyvtárban remekül el lehet veszni. Akkor kapott főleg nagyobb jelentőséget az intézmény, amikor szép lassan letettük a nyelvvizsgákat, így számos lyukasóránk lett. Ekkor gyakorlatilag megszálltuk a könyvtárat.

Persze tartottak itt nekünk órát is - a gimnáziumban valahogy sosem volt elég tanterem -, vizsgáztam is itt, mindennek ellenére nem tartozik a nagyhatású könyvtáraim közé. Azért egy időben elmélkedtem azon, hogy nem is lenne rossz itt könyvtároskodni és mellette történelmet tanítani. De  ez meg is maradt az elmélkedés szintjén.