A történelmi filmekkel óvatosan kell bánni. Sok rendező egyszerűen átírja az eseményeket  a saját szájíze szerint. Van jópár olyan film, ahol az egész történet a magánéleti szálat emeli ki, és a második világháborúban játszódó alkotás játszódhatna éppen a százéves háborúban is, csak így olcsóbb volt a díszlet. Megint más probléma - eddig  a hibáig az amerikai filmek nem szoktak eljutni -, hogy túlságosan dokumentumízű lesz a film, éppen a cselekmény szorul háttérbe.

Andrzej Wajda Katyn című filmjénél az utóbbitól tartottam - szerencsére egyik hibába sem estek bele a készítők.

A történelmi háttérről előzetesen annyit kell tudni, hogy jó két héttel azután, hogy a németek 1939 szeptember 2-án lerohanták Lengyelországot, szeptember 17-én megérkeztek keletről a szovjetek. Ez több mint elég volt a katonai összeomláshoz, de a szovjetek ráadásul elhurcolták a teljes lengyel tisztikart. Néhány hónap hadifogolytábor után a Szmolenszk közelében lévő Katyn erdejében szinte az összes lengyel tisztet, mintegy 20 ezer embert kivégeztek, majd tömegsírba temettek. Amikor évekkel később a németek felfedezték a tömegsírt, sokan a náci propagandának tulajdonították az egészet, a háború után egyenesen a németek rémtettének állították be.

A film fő szála Andrzejről, egy lengyel kapitányról és feleségéről szól. Andrzej is az elhurcoltak között van, és naplót ír. De nem mesélem el a filmet, mert meg kell nézni. Inkább kiemelnék egy-két részletet: a legelején az emberek éppen menekülnének át egy hídon a németek elől, mire jönnek szembe is: megérkezett a Vörös Hadsereg. Vagy: Andrzej egy barátja megúszta a háborút úgy, hogy vöröskatonának állt, de a szovjeteknek továbbra is ellenség, a lengyeleknek pedig áruló volt. Azt hozzá kell tenni, hogy alapjában jószándékú ember volt.  Vannak eredeti dokumentumfilm-részletek is a műben, amelyeket a tömegsírok feltárásakor készítettek. Na azokhoz jó gyomor kell!

A film valahol azt igyekszik bemutatni, hogyan lehet embernek maradni két megszálló hatalom között, hogyan küzdhetünk az igazságért egy diktatórikus rezsim alatt. Kiváló alkotás, de szigorúan 16 éven felülieknek.