Katyn
A történelmi filmekkel óvatosan kell bánni. Sok rendező egyszerűen átírja az eseményeket a saját szájíze szerint. Van jópár olyan film, ahol az egész történet a magánéleti szálat emeli ki, és a második világháborúban játszódó alkotás játszódhatna éppen a százéves háborúban is, csak így olcsóbb volt a díszlet. Megint más probléma - eddig a hibáig az amerikai filmek nem szoktak eljutni -, hogy túlságosan dokumentumízű lesz a film, éppen a cselekmény szorul háttérbe.
Andrzej Wajda Katyn című filmjénél az utóbbitól tartottam - szerencsére egyik hibába sem estek bele a készítők.
A történelmi háttérről előzetesen annyit kell tudni, hogy jó két héttel azután, hogy a németek 1939 szeptember 2-án lerohanták Lengyelországot, szeptember 17-én megérkeztek keletről a szovjetek. Ez több mint elég volt a katonai összeomláshoz, de a szovjetek ráadásul elhurcolták a teljes lengyel tisztikart. Néhány hónap hadifogolytábor után a Szmolenszk közelében lévő Katyn erdejében szinte az összes lengyel tisztet, mintegy 20 ezer embert kivégeztek, majd tömegsírba temettek. Amikor évekkel később a németek felfedezték a tömegsírt, sokan a náci propagandának tulajdonították az egészet, a háború után egyenesen a németek rémtettének állították be.
A film fő szála Andrzejről, egy lengyel kapitányról és feleségéről szól. Andrzej is az elhurcoltak között van, és naplót ír. De nem mesélem el a filmet, mert meg kell nézni. Inkább kiemelnék egy-két részletet: a legelején az emberek éppen menekülnének át egy hídon a németek elől, mire jönnek szembe is: megérkezett a Vörös Hadsereg. Vagy: Andrzej egy barátja megúszta a háborút úgy, hogy vöröskatonának állt, de a szovjeteknek továbbra is ellenség, a lengyeleknek pedig áruló volt. Azt hozzá kell tenni, hogy alapjában jószándékú ember volt. Vannak eredeti dokumentumfilm-részletek is a műben, amelyeket a tömegsírok feltárásakor készítettek. Na azokhoz jó gyomor kell!
A film valahol azt igyekszik bemutatni, hogyan lehet embernek maradni két megszálló hatalom között, hogyan küzdhetünk az igazságért egy diktatórikus rezsim alatt. Kiváló alkotás, de szigorúan 16 éven felülieknek.
Kíváncsi vagyok én is a filmre, bár tartok tőle még így is, ahogy te is, hogy kicsit szájbarágós lesz - de kösz az ajánlót…