Életem első stratégiai játéka. Akkor került a gépemre, amikor a Dűnéről még csak hallottam, de még a közelében sem voltam annak, hogy elolvassam. Így nem is zavart különösebben, hogy a sztori eléggé elragaszkodott a műtől. Itt ugyanis mindjárt három ház verseng Arrakisért, pontosabban a fűszermonopóliumért. Elvileg az kapja meg a bolygót, aki a fűszergyűjtő munkaversenyben a legjobb helyen végez, gyakorlatilag az, aki minden ellenfelén kiirtja, beleírva a versenyt kiíró császárt is.
A fegyverzetet is kicsit megkavarták: a könyvekben van ugye gyalogság meg töménytelen ornitopter, no itt toptere csak az Atreideseknek van, de cserébe van számos kerekes-lánctalpas jószág, amiért mindig izgulhat a játékos, hogy ne egye meg a homokféreg. Azt szerencsére nem hagyták ki, bár a grafikája kicsit gyengécske.
Atreides mentát fűszergyárral
Alakul a bázis
Persze a Harkonnenekkel a legkönnyebb a játék, de bevallom, velük sem sikerült végigvinnem, a stratégiai játékokkal úgy vagyok, ha egy szinten harmadszor vernek hülyére, akkor feladom.
Az irányítás így utólag elég nehézkes, mert itt egyszerre egészen pontosan egy egységet vezérelhetsz, úgyhogy ha húsz járgánnyal akarsz átkelni a sivatagon, akkor azt hússzor kell neki megmagyarázni. A manual ugyan beszél valami csoportképzésről, de nekem nem működött.
Mivel a zenéje is egész kellemes - persze ne várjunk csodákat egy 4,5 megás játéktól, jó pár óra kellemes szórakozás van benne, és hát a Dűne-érzést azt sikerült eltalálnia a készítőknek.
Hozzszls(3) 
