Gary Moore egyszer azt nyilatkozta, hogy mindig is hard rockot fog játszani. Aztán kiadta a Still Got the Bluest, és azt nyilatkozta, hogy nem fog többet hard rockot játszani. Szóval vannak emberek, akik nem mindig hűek az elhatározásaikhoz. Én is ilyen vagyok, csak nem tudok úgy gitározni, mint Gary Moore. Azért mindenki megnyugtatására közlöm, hogy ez a személyes ígéreteimre nem vonatkozik.

Nem szeretek az árral haladni, sőt, szívesebben megyek vele szembe, de nem örökké. Négy példa.

1. Gimnáziumban legellenszenvesebb tanárom óráján szóba került, ki szeretne jogosítványt. Szinte mindenki feltette a kezét, én nem. Lehet, hogy csak bosszantani akartam a tanárt, mindenesetre fél év múlva az elsők között jelentkeztem a tanfolyamra. Persze így utólag totális pénzkidobás volt, mert lassan tíz éve nem vezettem, és nem is úgy néz ki, hogy a közeljövőben fogok, de azért csak megcsináltam.

2. Egyetemen német szakon tartottam egy referátumot a számítástechnikáról úgy általában. Feltettem a kérdést, ki akar otthon netet. Naná, hogy mindenki. Én meg kitaláltam, hogy nekem nem kell, amire szükségem van, azt el tudom intézni a nyilvános helyeken is. Úgy háromnegyed évvel később vettem meg a modemet és a kábelt, és már ment is a net odahaza.

3.  A mobiltelefon. Hosszú ideig úgy gondoltam, nekem az egyszerűen nem kell. Ha az albérletemben vagy otthon vagyok, úgyis van a közelben telefon, napközben meg ne akarjanak hívni. Egy dologgal nem számoltam. Egy idő után ugyanis minden ismerősöm vett mobilt, és máshogy egyszerűen nem lehetett őket elérni. Telefonkártyával mobilt hívni pedig elég jó pénznyelő akció, úgyhogy 2001 körül feladtam a kilátástalan küzdelmet.

4. A Da Vinci-kód. Nem, nem és nem akartam elolvasni. Olvasta az összes évfolyamtársam, rokonom, szomszédom, makacsul kitartottam mellette, hogy nem érdekel - úgyis minden megírtak róla az újságok. Aztán egyszer ott volt az orrom előtt a könyvtárban. Hát nem kivettem! Bombasztikus hatást nem gyakorolt rám, hiszen Dan  Brown nem éppen egy virtuóz tollforgató, meg hát a regény, az regény.

A jövőbeli kilátások: valószínűleg előbb-utóbb el fogok olvasni legalább egy Harry Potter-könyvet. Annak is nagy a valószínűsége, hogy ha legközelebb telefont veszek, az Nokia lesz. De egyelőre egyiket sem akarom.