Elhunyt július 4-én
Ma délután negyed három előtt öt perccel meghalt édesapám. Egy hetet töltött a kórházban, amíg asztmája és a tüdőgyulladás együttes erővel legyőzte. Ha tegnap délután Anyu hívása után nem rohanok hanyatt-homlok az albérletembe, majd a pályaudvarra, nem tudok már tőle elbúcsúzni. De ezúttal megadatott az, ami nagyszüleim esetében nem: tegnap este még, ha beszélni nem is tudtunk, de megismert, és örült, hogy még hazajött a kisebbik fia is, megpróbált megölelni is.
Sokszor nem volt könnyű vele, vitázni például nem volt vele érdemes. De nem ez fog megmaradni az emlékezetemben. Hanem az, hogy egész életében ízig-vérig tanár volt. És hogy tőle örököltem az irodalom és a történelem szeretetét, még ha a fantasztikumért nem is rajongott. És nem fogom elfelejteni a történeteit sem, mert nagy mesélő volt, igaz, idős korára már ismertük mindet.
Biztos vagyok benne, hogy nemcsak nekünk, családtagoknak, de sok tanítványának is hiányozni fog.
Fogadd őszinte részvétem
Részvétem…
részvétem :((( Nézd meg 3X a Gyűrűk urát, én azt tettem…
RIP
érdekes, és merő véletlen: pont a bejegyzésed olvasása előtt egy perccel tettem fel egy írást, apa-fiú kapcsolatról…
részvét. nyugodjon békében.
Őszinte részvétem.
részvétem
Az enyém 12 éve halt meg. Akkor, az akkori naplómba azt irtam be: “Élj úgy, hogy senki ne vegyen észre, de ha elmész, hiányozz mindenkinek”. Az enyém ilyen volt. És még mindig nagyon hiányzik 
Részvétem.
Köszönöm mindenkinek a részvétnyilvánításokat!
Részvétem és kitartás!
Őszinte részvétem
István, őszinte részvétem. Tudunk valamit segíteni?
Sayed:
Nagyon köszönöm a felajánlást, de azt hiszem, ezt most egyedül kell megoldanunk a családdal.
Ne várd, hogy idővel könnyebb lesz… csak másmilyen. Évekig nem fog elhalványodni a jelenléte, olyan, mintha csak épp elment volna valahová. És érthetetlen, hogy miért nem jön már.
Vigyázz magadra, és naponta hívd föl anyukádat… neki a legnehezebb.
De sajnálom…
Részvétem.
Részvétem, István.
részvétem.
nehéz dolog úgy részvétet nyilvánítani, hogy nem ismertük az elhunytat, de azért mégis … Ha fájdalmadban nem is tudok veled teljesen osztozni, fogadd őszinte részvétemet! Kívánom, hogy a szép emlékek erősödjenek fel a szívedben!