Összegészében meg voltam elégedve a júliusi Galaktikával, bár például a Cherryh-kisregényről már korábban megállapítottam, hogy nem nekem való. A papír nekem szimpatikus, és ezúttal az ismeretterjesztő cikkek is mondtak némi újat, különösen a holdutazásokról szóló. Az Elizabeth Moon-interjú is nagyon jó volt, Ms. Moon igazán szimpatikus, eggyel több ok, hogy hamarosan írói kvalitását is megvizsgáljam.

Persze a szám annyire mégsem lett tematikus, mert bár az Anderson-novella állítólag  a Holdon játszódik, ennek az égvilágon semmi jelentősége nincs. Nem igaz, hogy nem lehetett volna a Holddal foglalkozó írásokat keríteni! Az is látszik, hogy a korábban emlegetett mexikói Metagalaktika mégsem fog kijönni, hiszen folyamatosan kapjuk a mexikói szerzők írásait. Szerencsére az ehavi lényegesen jobb volt a múltkori borzalomnál, majdnem el is nyerte a bestof-címet.

A legrosszabb szerintem Jay Lake Tom Edison és az ő telegráf-szigonya című novellája volt. Tudom, most muszáj nyomni a steampunkot, de azért ennél jobb alkotásokat is lehetne találni. Arra nem is merek gondolni, hogy ez a steampunk egy kiemelkedő darabja… A történet nagyjából összefoglalható annyiban, hogy Edison nyugatra hajózik és lelő egy különös szörnyet. Ennyit kapunk a novellától, minden más csak körítés. Még ha valami csattanója lett volna, de semmi.

Ellenben Szűcs László írásának, A rövid élet titkának a kiváló címe mellett még csattanója is volt, és a rövid terjedelem ellenére igen plasztikusan ábrázolt egy drasztikusan megváltozott világot. Szórakoztató volt, a főhőssel lehetett azonosulni - igen, persze hogy ez nem alapkövetelmény, de nálam előny -, rendesen meg volt írva.

Folytatás augusztus második felében.