“[…] ez a probléma, higgye el nekem, egyáltalán nem sci-fi jellegű…”

Elhihetjük a stewardessnek, noha nem sok racionális magyarázatot kapunk arra, hogy miért nem fogy el a gép üzemanyaga, mint ahogy az is tisztázatlan marad, mi az úticél. Robert Merle-t ugyan nem szokták science-fiction íróként számot tartani, sok műve alapján mégis ehhez a zsánerhez sorolhatjuk. Egyértelműen SF az Állati elmék vagy a Majomábécé, de a Malevilt is bízvás idesorolhatjuk, és akkor még nem is említettem a Védett férfiakat. Ez a regény is fantasztikus motívumokat alkalmaz, igaz, válaszokat hiába várunk tőle.

A Madrapur egy különös utazás történetét meséli el egyik résztvevője nézőpontjából. A francia légijárat tizenhat utasa az Indiához közeli Madrapurba kíván utazni. Van köztük diplomata, titkosügynök, nagyvilági hölgy és kétes jellemű üzletember, fiatal lány és hivatásos nőcsábász. Hamar kiderül, hogy a gépnek nincs pilótája, távirányítással vezetik, és az is megkérdőjeleződik, hogy Madrapur egyáltalán létezik-e.

Merle regényének legfőbb erénye kiváló karakterábrázolása. Az összezárt tizenhat utas konfliktusai részben aggasztó helyzetükből, részben jellemük és elveik ütközéséből adódnak. A repülő utasai mindannyian kiszolgáltatottak ismeretlen felsőbb erőknek, szabadulásokra nincsen esély. Ezt némelyikük tagadja, mások igyekeznek elfogadni. A történet ideális színdarab-alapanyag, már Magyarországon is színpadra állították.

Mint Merle regényei általában, a Madrapur is olvastatja magát, a folyamatos feszültség miatt nagyon nehéz letenni. Ha a scifi tantárgy lenne, én Merle-t is mindenképpen a tananyag részévé tenném, és talán a Madrapur lenne a kötelező olvasmány.