Pokoljárás repülővel - Robert Merle: Madrapur
“[…] ez a probléma, higgye el nekem, egyáltalán nem sci-fi jellegű…”
Elhihetjük a stewardessnek, noha nem sok racionális magyarázatot kapunk arra, hogy miért nem fogy el a gép üzemanyaga, mint ahogy az is tisztázatlan marad, mi az úticél. Robert Merle-t ugyan nem szokták science-fiction íróként számot tartani, sok műve alapján mégis ehhez a zsánerhez sorolhatjuk. Egyértelműen SF az Állati elmék vagy a Majomábécé, de a Malevilt is bízvás idesorolhatjuk, és akkor még nem is említettem a Védett férfiakat. Ez a regény is fantasztikus motívumokat alkalmaz, igaz, válaszokat hiába várunk tőle.
A Madrapur egy különös utazás történetét meséli el egyik résztvevője nézőpontjából. A francia légijárat tizenhat utasa az Indiához közeli Madrapurba kíván utazni. Van köztük diplomata, titkosügynök, nagyvilági hölgy és kétes jellemű üzletember, fiatal lány és hivatásos nőcsábász. Hamar kiderül, hogy a gépnek nincs pilótája, távirányítással vezetik, és az is megkérdőjeleződik, hogy Madrapur egyáltalán létezik-e.
Merle regényének legfőbb erénye kiváló karakterábrázolása. Az összezárt tizenhat utas konfliktusai részben aggasztó helyzetükből, részben jellemük és elveik ütközéséből adódnak. A repülő utasai mindannyian kiszolgáltatottak ismeretlen felsőbb erőknek, szabadulásokra nincsen esély. Ezt némelyikük tagadja, mások igyekeznek elfogadni. A történet ideális színdarab-alapanyag, már Magyarországon is színpadra állították.
Mint Merle regényei általában, a Madrapur is olvastatja magát, a folyamatos feszültség miatt nagyon nehéz letenni. Ha a scifi tantárgy lenne, én Merle-t is mindenképpen a tananyag részévé tenném, és talán a Madrapur lenne a kötelező olvasmány.
A Madrapur az egyik legjobb olvasmány abból a szempontból, hogy megértsük, mennyire különbözőek vagyunk - különösen akkor, ha összezárnak bennünket. A regény komoly munka az emberi jellemről. Egyetértek: ha kötelező nem is, de legalább ajánlott olvasmány lehetne a középiskolákban.
Merle kamaszkorom nagy kedvence volt, csak valahol a francia történelmi sorozata hatszázadik köteténél kidőltem mellőle. A múltkor előszedtem az Állati elméket, és meglepődve tapasztaltam, hogy annak idején milyen könnyedén elsiklottam a sajátos narráció fölött. Sajnos a többi könyve a családi szétköltözések során mind máshoz került.
Tény, hogy nagyon profi és nagyon sokat lehet(ne) tanulni tőle.
[…] Erről a könyvről már korábban részletesen beszámoltam, írásomat lásd itt. […]
Most olvastam újból a Madrapurt,és tökéletesen egyet értek azokkal, akik ajánlott/kötelező irodalommá tennék. Egyik kedvenc könyvem, és sok időt töltök azzal, hogy próbálom magamban elhelyezni.
Még a saját hangulatom is befolyásolja, éppen milyen értelmezést nyer a könyv. Nagyon tetszik az emberek ábrázolása, helyzettől függő áthangolódásuk. Kiszolgáltatottságuk függő helyzetükben, és a vég elfogadása vagy el nem fogadása, tudomásul vétele, vagy elutasítása. nagyszerű könyv.
ha a Madrapurt megérted,
akkor depressziós leszel. Akárhányszor újraolvasva is. Szerintem.
cels.
Az imént fejeztem be a könyvet és a többi Merle műhöz hasonlóan ezt is nagyon élveztem.
Sajnos középsikolában nem csak, hogy nem kötelező olvasmány, esetleg ajánlott, de még szót sem ejtettünk Merleről.
Micsoda. Nekem a fősulin (magyar szakon) volt egy csaj csoporttársam, aki elkezdett fújjogni, amikor meglátott egy Merle-könyvet, mondván, ettől a náci orvostól (!) még van képük könyvet is kiadni. (Mengelével keverte a lelkem… )