Egy kölcsönzés eredménye
Könyvtárazásaim során csak ritkán tudom előre, pontosan melyik könyveket szeretném kikölcsönözni - nem utolsósorban azért, mert már sokszor volt, hogy a kiszemeltek nem voltak benn, meg annak is megvan a maga varázsa, ha a polcsorok között bolyongva bukkanok rá reménybeli kincsekre. Legutóbb a Szabó Ervin központi könyvtárában is a véletlen dominált, de azért többségében jó dolgokra bukkantam rá.
Lássuk őket az elolvasás / kézbevétel sorrendjében!
1. Dörnyei Kálmán: A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai
Kellemes könyv, bár valóban nem tagadhatja le Douglas Adams hatását. Véleményem szerint a Tauk ősfa és Processor tábornok háborúját aránytalanul hosszan tárgyalja a regény, de kikapcsolódásnak teljesen jó. Filozófiát mindenesetre nem ebben a könyvben kell keresnünk.
2. Ray Bradbury: A villamos testet énekelem
Egészen 2009 második feléig tartott, míg rájöttem, hogy Ray Bradbury nem sciencefiction-író. Ugyan vannak művei, melyekben a scifi eszköztárát alkalmazza, de ott sincs különösebb jelentősége a tudományos-technológiai háttérnek. Bradburynek bizony a “magas” szépirodalom számára fenntartott polcokon lenne a helye, annál is inkább, mert kiválóan ír. Ezt ebben a kötetében is kiválóan bizonyítja. Azért a Marsbéli krónikák történetét kiegészítő írás mégis különösen kedves számomra.
3. Robert Merle: Madrapur
Erről a könyvről már korábban részletesen beszámoltam, írásomat lásd itt.
4. Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok
Mások ízléséből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. SFInsider rajong M. John Harrison Fény című regényéért, Eloy ki nem állhatja, ellenben rajong a Dunyach-könyvért. Mivel a Fény számomra is súlyos csalódás volt, feltételeztem, hogy a Halott csillagok nekem is tetszeni fog. Az 52. oldalon feladtam.
5. Tokaji Zsolt: Turulfi
Erre a regényre és az alapját képező Juhász Viktor-novellára az Írószövetség SF Szakosztályának weboldala hívta fel a figyelmemet. Mindkét írást szórakoztatónak találtam, a regény esetében ugyan sajnálatosan korán rá lehet jönni, ki a főgonosz, de hát Supermannek is többnyire világos, hogy Lex Luthor környékén kell a gonoszakat keresnie. Érdekes kísérlet a magyar szuperhőstörténet, és azzal a jókora adag iróniával és nyelvi humorral, amit a szerző hozzáad, teljesen működőképes is.
A Halott csillagokkal én is így voltam, mint te, pont a két vélemény miatt gondoltam, hogy tetszeni fog. Én a 70. oldalig bírtam
(Hozzátenném, most szívesen nekikezdenék még egyszer, csak sajnos eléggé sok könyv került elé 
)
És nemsokára jön a kétkötetes folytatása, a Haldokló csillagok
Reszkessetek 
Nekem amúgy tetszett (hogy ne mondjátok, hogy minden könyvünkkel így vagyok, leírom, hogy ellentétben mondjuk a ClipArttal :))
Félreértés ne essék, szeretem Dunyach írásait, az Agnus Dei űrállomás az egyik kedvencem.
A Halott csillagok mint intellektuális scifi nálam bukott. Mint sodró lendületű írás, szintén. Fényévekkel van lemaradva a valóban újszerű, olvasmányos SF-ektől. Sokat akart markolni az író, és keveset fogott.
Fény: khm, igen. A leggyönyörűbb próza, amit valaha olvastam SF-ben. Nagyon kell figyelni közben, de nem tudok betelni a mondataival, bárhol is üssem fel. Igazi “szép” irodalom, meséje, zamata van, üzenete, szimbolikája, és nehézsége a három szál kezelése miatt.
Dunyach:
Dettó. Nagyjából éni s a 70. és az 52. oldal között kapituláltam. Egy jókis Reynolds jöhetne inkább…
Az imént Crei voltam, párom acc-jából…
Ami a Halott csillagok helyett kellett volna, az vmelyik Robert Charles Wilson-könyv, a Dörnyeis borzadályt (jaj) pedig kicserélném Richard Morganra, mert zseni az a gyerek, csak egy kicsit túl sok szexfilmet nézett.
Amúgy meg nem mondom, hogy aki a Fényt nem szereti, az Sötét, de olvasd el mégegyszer, megéri.
@wearydays
A Pörgést és a Tengelyt már olvastam, a Bioszféra nem volt benn. A Dörnyei a maga kategóriájában rendben volt, ha a kategóriával van baj, az más tészta. Richard Morgantől eddig a Valós halált olvastam, az tetszett. Azóta többnyire nem találtam benn a Törött angyalokat, kihagyni meg nem akarom a sorozatból.
A Fényt még egyszer? Nem vagyok saját magam ellensége.
[…] Egy ízben már beszámoltam arról, milyen könyveket zsákmányoltam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból. Úgy veszem észre, rendre túlbecsülöm olvasási sebességemet, mert még mindig az eggyel azutáni garnitúra könyv van nálam, noha lassan két hónapja a bejegyzésnek. Ráadásul az egyik könyvbe úgy néz ki, csakugyan beletört a bicskám. De nézzük kézhezvételi sorrendben […]