Mivel már az előrehozott januári Galaktika sincs messze, meg hát én is gyorsan lecsaptam a magazinra, a szokásosnál korábban jelentkezem az értékeléssel is. A Hargitai-tanulmány eddig igen jó, talán a legjobb az új Galaktika eddigi ismeretterjesztő cikkei közül, kíváncsian várom a folytatását.

Novellafronton kicsit nehéz dolgom volt. Részben azért, mert a sajátomról nyilván nem fogok véleményt mondani, így egy jelölt kiesett a legrosszabb / legjobb darabért folytatott versenyből, részben, mert egy novella számomra messze kimagaslott a mezőnyből.  Amikor elkezdtem ezt a “Worst and Best of…” -sorozatot, azt a szabályt állítottam fel, hogy többrészes műveket és a Retro rovat novelláit kihagyom a  versenyből. Most mégis az utóbbi szekcióból kerül ki a legjobb.

Megjegyzem, a Delany-írás is igen ígéretesen kezdődik, így még az is lehet, hogy jövő hónapban a másik szabály is borulni fog. Van ilyen. Ha nem lenne a Cherryh-novella, alighanem Kuczka Az élő babákja szerepelne a legjobban. Nem túl eredeti sztori, de nagyon élvezetes stílusban íródott. No de lássuk a gyengét! Larry Niven bizony meglepetést okozott: kellemetlen meglepetést. Eddig mindig hozta a jó minőséget, de ez A leghidegebb hely elég halovány teljesítmény. Egy gyenge poénra épül az egész, azt annyi. Az átkelés sem tartalmazott sok újdonságot, de annak legalább szépen felépített története volt izgalmas karakterekkel. Úgyhogy a Hónap Leggyengébbje címet  Larry Niventől A leghidegebb hely kapja.

A Hónap Novelláját már fentebb elfecsegtem: C.. J. Cherryhtől a Kasszandra. Nagyon jó a képi világa - már ha lehet ilyet mondani egy írásműre, rendkívül hatásos, megragadja az olvasót. Eleinte arra számítottam, hogy 1945 Drezdája lesz a város, ahol játszódik, de így is majdnem olyan erőteljes volt a befejezés. És minden jó, ha jó a vége alapon a magazin összesített mérlegét is a jó felé billentette.