2009 decemberét megelőzően utoljára 2006  februárjában jelent meg irodalmi alkotásom nyomtatásban, ehhez képest ebben a hónapban kettő is napvilágot látott. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy 2006 óta nem is nagyon erőlködtem, hogy nyomtatásba kerüljenek a műveim, és ahogy ma megnézegettem “korai” alkotásaimat, legtöbbjük nincs is elég jól kidolgozva ahhoz, hogy érdemes legyen offline publikálni őket.

Élők című novellám idén nyáron született, egy évszakot kihagyva most talált utat a Galaktikába. Annyit érdemes elmondani róla, hogy míg korábban minden novellám megkezdésekor tudtam, hogy a végén mire és hogyan fogok kilyukadni, ezúttal az írás közepén komolyan el kellett gondolkodnom, hogyan tovább. És tulajdonképpen ekkor került be az írásba az a csavar, ami miatt egyáltalán érdemes elolvasni.

Az elmúlt hétvégén félig-meddig az egyik szervezőnek tett szívességből részt vettem egy német nyelvű irodalmi workshopon (de utálom ezt a szót!). A záró feladat egy irodalmi szöveg megalkotása volt, nekem egy egyperces jött össze, aminek a Begegnung mit dem Bekannten (Találkozás az ismerttel) címet adtam. A műhelymunka vezetői szépeket mondtak róla, nyilván ez az egyik oka, hogy mindjárt be is került a magyarországi németség hetilapja, a Neue Zeitung Signale című irodalmi mellékletébe. Ez baromi gyorsan ment: a novella megírása - ha az ötlet érlelését nem számoljuk - kb. 25 percig tartott, a megírás és a megjelenés között pedig egy hét sem telt el. Persze most kimondva-kimondatlanul azt várják tőlem, hogy írogassak a nemzetiségem nyelvén, de nem tudom, lesz-e ebből valami.

A továbbiakról: egy novellám majdnem kész van, még két tesztolvasótól várok véleményt illetve tippet vele kapcsolatban. Hogy aztán mihez kezdek vele, még bizonytalan: bár a Galaktika logikus választás, de nem az egyetlen. Még megfontolom. Érdekel a Kulcssoft Zsoldos-életműhöz kapcsolódó pályázata is, már alakul a fejemben, miről is akarok írni. Valószínűleg nem lesz benne “science” elem, de hát fantasyt írni sem szégyen. Ha maradok a jelenlegi elképzelésemnél, Az utolsó kísértés után egy emberöltővel fog játszódni a történet.

Van még egy korábbi ötletem is, ami talán meglepő, de szintén nem scifi. Tulajdonképpen fanfiction, csak nem egészen a megszokott módon. A Sonata Arctica kedvenc együtteseim egyike, White Pearl, Black Oceans című számukat pedig különösen kedvelem, zenéjét és szövegét egyaránt. A dal egy világítótorony őréről szól, akit leütnek, mikor a faluban teszi a szépet egy nőnek, így őrizetlen marad a torony, ami egy hajó vesztét okozza. Azt hiszem, jó kis borzongató Poe-utánérzés novellát lehet belőle összehozni. Arról persze fogalmam sincs, hol lehet ilyesmit publikálni, de hát először meg is kell írni, és még nem az jön a sorban.

Szóval, ha a kedvem kitart, lehet, hogy évi kétnovellás szerzőből akár háromnovellássá is kinőhetem magam.