Egy értékelhetetlen hónap
Természetesen a januáromról van szó. Kezdődött a Trombitásban, már ott is eléggé takaréklángon voltam, a fene tudja miért. Talán már előre aggódtam az új feladatoktól, amik rámszakadtak a munkahelyen? Főnökasszonyom ugyanis január elején fiúgyermeknek adott életet, így egy csomó mindent át kellett vennem tőle. Ez előbb-utóbb a fizetésemen is meg fog mutatkozni, de régi rossz szokásomhoz híven a kihívás inkább szorongással töltött el, mint adrenalinnal.
Az év első teljes hetét végigszorongtam - ebben talán annak is része lehetett, hogy elfogyott az egyik dilibogyóm (pontosabban inkább -hengerem.) A második hétre rájöttem, hogy nem bölcs dolog apróságok miatt idegbajosnak lenni, így megkíséreltem lenyugtatni magam. Ez egyszerű dolgokat jelent: pontos reggeli felkelés, amint a telefon megszólal, rendes reggeli, sok séta, több zenehallgatás, ha nagyon parázok, egy kis bor este. Így ezt a hetet is túléltem.
Aztán miután az imént tárgyalt hét végén hazautaztam, szombat este rohadtul belázasodtam (39,6 fok). Vizes borogatás, Algopyrin, aztán vasárnapra nagyjából lement. Hétfőn persze orvos, onnan meg irány a labor. A CPR-em (most sem tudom, mi az), valami kegyetlen magas lett (80), az orvos meg jól megijedt emiatt. Ja meg találtatott egy begyulladt torok meg arcüreg.
A lázat követő hét második felében már egész jól voltam, következő hétfőn csatasorba is álltam volna, de az orvos kitalálta, hogy ő márpedig kinyomozza, mitől lett olyan magas lázam - a toroktól meg az arcüregtől nem kellett volna. Otthon pihengettem tehát, már amikor nem orvoshoz vagy laborba mentem, meg nem intéztem a könyvtár ügyeit Skype-on és emailen keresztül.
Egy idő után eljutottam abba a fázisba, hogy otthon maradni se akartam, meg visszajönni se. Mindenesetre a harmadik laborlátogatás megadta a felmentést, mert az addigi gigantikus CPR-értékemet egy teljesen normális váltotta fel (2,7). Én sem értem, az orvos sem. Mindenesetre mától dolgozom. Most is parázom, majd igyekszem a január második heti recept szerint újra összerakni magam.
Ja és persze a januári irományok mérlege: 0 novella, 1 blogbejegyzés, 0 könyvismertetés. Siralmas. Pedig még a Jancsi és Juliskát is fel kéne dolgoznom 10-éig…
Lehet ám, hogy a melóhelyi stressz és a fura megbetegedés összefüggött. A psziché fura dolgokra képes, Te meg elég sok jelet adtál neki a szorongással, hogy tudat alatt akcióba lépjen.
Apámat X évtizeddel ezelőtt ki akarták küldeni Romániába céges ügyben 1 hétre, de nagyon nem akart menni, aztán akaratlanul produkált egy olyan bélcsavarodás tünetet, amivel 1 hétig volt kórházban, mire megállapították, hogy nem tudják, mi volt a baja. De nem kellett utaznia.
Az egészben az a poén (?), hogy tulajdonképpen abszolút nem stresszes a melóhelyem.
Attól még lehet, ki tudja. Lényeg, h sokat kell pihenni és nem szabad görcsölni a dolgokon. Testmozgás, kimozdulni, amikor lehet, stb. A már bevált receptek szerint.
Nem kell mindent kilóra mérni, most nem voltál annyira produktív passzban, valamikor töltődni is kell, azt egyszer majd kibuggyannak belőled a novellák és egyéb irományok. Nekem is van, hogy hetekig/hónapokig semmi, máskor meg napi 20-40E karakter, de nem biztos, hogy ez utóbbi értékelhetőbb, mint az előbbi.
igazság szerint nem kell, hogy a melóhelyed stresszes legyen, elég ha te vagy az, esetedben írtad is, hogy a jövőbeni feladatok miatt nem igazán érezted jól magad,
nem szabad lebecsülni a stresszt, én is csak mióta dolgozom jöttem erre rá, addig azt hittem, valami délibáb szerű akármi
kitartás
Ne stresszelj! Nem éri meg.
Persze könnyű mondani, de ha fel tudod magadnak tenni azta kérdést, hogy “mi bajom lehet?”, és a válasz nem halálos ítélet, vagy húsz év börtön, akkor nem lesz nagy baj…
Nekem bejött.
Én sem tudom, mi az a CPR, de egy választ találtam: “Egy latin szóösszetétel, és az angolszász nyelvterületen gyakrabban használt rövidítés. A Cardio-Pulmonaris Resustitatio rövidítése, mely szív-tüdő újraélesztést jelent. A mindennapos szóhasználatban ha CPR-t végzünk, akkor újraélesztünk.” (forrás: http://www.medtraining.hu/gyik/cpr)
Nos, aligha erre gondolt az orvosod, ha beszélgettél vele…
Oké, helyesbítek, a CRP-m volt kissé szokatlan.
Ld.:
http://www.hazipatika.com/services/labor/body/C-reaktiv_protein?id=38
Mély együttérzésem! Én is így kezdtem az évet: dupla annyi munka és a híresen stresszmenetes könyvtárban, de teljesen kikészültem, szerencsére azért beteg nem lettem, de nem tudtam aludni hetekig. (Nekem az egyik főnököm ment nyugdíjba és rám osztották a munkáját, csak épp az én fizetésemen nem fog meglátszani̷
Azért remélem, belerázódsz és újra lesz energiád írni!