A jelek szerint most egy darabig nélkülöznünk kell az Arcképcsarnokot, cserébe viszont legutóbb nagyjából egyszerre jelent meg kettő. Most az Üzeneteink 2110-be különszám írásait veszem sorra.

1. Körtvélyes Ákos: Hozd a puskám, Mamus!

Nem éppen optimista világképet tár elénk a novella: a Földön egyre kevesebb az élhető hely, azokat pedig a leggazdagabbak sajátítják ki, és egyáltalán nem biztos, hogy ők megérdemlik, hogy ott élhessenek. Ötletes, hogy a problémát egy egyszerű idős pár szemszögéből mutatja be a szerző. Hiányosság viszont, hogy éppen csak megemlíti a közelgő katasztrófát, melynek jeleit pedig már a főhős családnak is éreznie kellett volna.

2. Zoller Fruzsina: Kezar reménysége

Csattanóra építő novella, amelyben dicséretes módon nem tudjuk meg, hogy a főhős gyerek elméje borul el, vagy valóban a technológia esküszik össze ellene. A vége ismeretében nem tartom bölcs döntésnek az egyes szám első személyű elbeszélésmódot. Kíváncsi lennék rá, hogy az utolsó fejezet eredetileg is szerepelt-e a szerző terveiben.

3. Bukros Zsolt: Matyi és Kutya

Rendkívül borús jövőkép egy génmódosítással foglalkozó kísérleti telepről, horrorisztikus elemekkel. A címszereplők közötti kapcsolat leírása kicsit érzelgős, az pedig, hogy Matyi csak tizenkét évesen szembesül saját különleges mivoltával, nehezen elképzelhető. A novella hangulata viszont telitalálat.

4. Fleischer József: Nagymutter 3000

A novella a teleshopok paródiája akar lenni, ezzel két gond van: a teleshopok tényleg ennyire abszurdak, ráadásul, ugyan a novella a jövőben játszódik, a terméket leszámítva nincs eltérés napjaink hasonló műsoraihoz képest. Az írás egyébként szellemes, de nem ártott volna bele még egy pár eredeti ötlet.

5. Krajnyák Dávid: Naplóbejegyzés

Napló formában megírni egy novellát látszólag egyszerű, de nem könnyű úgy megformálni az írást, hogy az olvasó tényleg úgy érezze, hogy naplórészletet olvas. Itt nem sikerült az illúzió: a szerző túl sok információt zsúfolt az írásba, és az is valószínűtlen, hogy az ember egy előadást követően annak teljes tartalmát rögzíti naplójában, és persze azt is kétlem , hogy száz év múlva léteznek még naplók ebben a formában. Az írás a mi korunkat tükrözi, miközben szinte semmit nem tudunk meg a 2110-es év mindennapjairól, hacsak azt nem, hogy sokan nosztalgiát éreznek a kora 21. század iránt.

6. Nagy Gábor: Egyszer lesz, hol nem
Érdekes “családreformot” ír le a novella. Az írásban a párbeszédes részek dominálnak, kevés környezetrajzzal operál. Kár, hogy nem kapunk magyarázatot arra, milyen okból jött létre ez a különös nevelési mechanizmus.

7. Hamberger Sarolta: Réges régen..

A címből és egyben a nyitómondatból hiányolok egy kötőjelet. Az írás nem scifi, hanem egy napjainkban játszódó mese, erősen didaktikus mondanivalóval. A hitelességével is gondok vannak.

 8. Craz: Letűnt idők múzeuma

A szám legerősebb írása kerek, jól felépített sztorival, szellemes csattanóval. Szép munka!

9. Kis-Szabó Fanni: Egy XXII. századi ütközet

Erősen félrevezető a cím, nem csatáról, csak két ember összeütközéséről van szó, gondolom, poén akar lenni, de annak nem elég jó. Érdekes írás a virtualitás és a valóság közti viszonyról, némi posztapokaliptikus utalással. A szerző nem vállalt túl sokat, de amibe belevágott, azt tisztességesen végigvitte.

A szerzők többsége nem túl derűlátóan tekint az elkövetkező száz évre, azért bízzunk benne, hogy az írásokban felvázolt rémképek nem válnak valóra.