Nita “nevezett be”ebbe a blogos játékba, ahol az őszről kell megosztani benyomásainkat.

Nem szeretem az őszt. Soha nem is szerettem. Kezdődik az iskola, rövidülnek a napok, nem lehet már pólóban mászkálni, ráadásul a torokgyulladás is mindig megtalál. És persze ha meleg ruhát húzok, biztosan jó idő lesz, míg ellenkező esetben fagyoskodhatok.  2008 ősze még kegyes volt hozzánk, de amikor esős, saras az idő, na azt meg különösen utálom.

Ellenben ősszel kezdik el árulni a sült gesztenyét, ami kicsi koromban a szezonjában elmaradhatatlan része volt bajai útjainknak. Azt is szeretem, amikor kinézek otthon a konyhaajtó üvegén, és a diófa olyan sárga, mint tavasszal az aranyeső. Szeretek a kinti borús idő elől elbújni egy ágy sarkába és naphosszat olvasni. A szüretet is élveztem, bár egy idő után megszereztem a legkönnyebb munkát: én daráltam.  Óvodásként a vadgesztenyegyűjtésért is rajongtam. Igaz, hogy utána már nem tudtam vele mit kezdeni, de a gyűjtés jó volt.

Szeretem a Halottak Napját, mert szeretek emlékezni. Szeretem meggyújtani a gyertyákat, és szeretek egy kicsit szomorúnak lenni.

Mit mond Fairylona?

Először is nem ártana tisztázni, ki az a nekünk. Mert bejegyzésem olvasói között minden bizonnyal akadnak írók és olvasók is, esetleg a könyv üzletágban más formában érdekelt személyek is. Az olvasó esetében egyszerűbb a helyzet: ha elég kifinomult lesz a technológia, nyilván nem fog az ember több kilónyi papírt cipelgetni magával, ha egy készülékkel akár valamennyi könyvét magával viheti és töménytelen másikat online elérhet.

Az íróknak viszont alighanem nagyon nem hiányzik az ebook-forradalom. Én e fogalom alatt azt értem, hogy az ebook-olvasók hasonlóan széles körben elterjednek, mint most a mobiltelefonok, a kiadók - nem feltétlenül ugyanazok, amelyek a papír alapú könyveket kiadják - pedig széles körben, elérhető áron teszik hozzáférhetővé elektronikus formában kiadványaikat.

Viszont a kiadók jól látják annak veszélyét, hogy ha ráállnak az ebookok forgalmazására, azzal saját papírkönyveik eladását veszélyeztetik. A reprezentatív kiadványoknál ez talán nem jelentene akkora veszélyt, hiszen egy képesalbum vagy egy világtérkép aligha lesz igazán mutatós egy A5-ös méretű eszközön, de egy egyszerűbb kiállítású kötet - például egy scifi - esetében az olvasó valószínűleg nyugodt szívvel lemondana a borítóképről vagy éppen a papír szagáról.

Nyilván lenne jogdíj az ebookokon is, ha minden könyvbeszerzés legálisan történne, nem károsulnának a szerzők. De ami digitális, az általában könnyen reprodukálható, és ez a reprodukció jó eséllyel be is következik. A papírkönyvek digitalizálása ma elég kényelmetlen és hosszadalmas folyamat, még ha vannak is erre kifejlesztett ügyes eszközök. Az ebookok másolásvédelmének feltörése viszont alighanem gyerekjáték lenne az ügyes programozók számára. És aztán következne a közvetlen fájlcsere, mint az irodalom csereeszköze.

Ebben az esetben ez még a lemeziparnál is drámaibb hatásokkal járna, mert míg egy lemez MP3-ban is mintegy 40 megabyte, egy átlagos könyv még illusztrációkkal együtt is bőven 1 MByte alatt van. Ahogy ma filmek cserélnek gazdát, úgy a jövőben komplett könyvtárakat lehetne másolgatni.

Persze nem lenne az egész illegális: a mai elektronikus könyvtárak is olyan könyvekkel vannak tele, amelyeknek lejárt a szerzői jogvédelmük vagy a szerző önként lemondott ezen jogáról.

Ami pillanatnyilag megakadályozza a nagyméretű illegális könyvpiac létrejöttét, az a technológia fejletlensége és a kiadók érthető passzivitása. Ugyan olvashatunk ebook-olvasókról, de legtöbbjük még a hagyományos könyv adta lehetőségeket sem biztosítja, nem hogy továbbiakkal szolgáljon. Pedig egy négy-öt e-papír oldallal rendelkező olvasókészülék már akár komplett művek összehasonlítására is alkalmassá tehető, például fordítások esetében, vagy például statisztikát készíttethetnénk vele a szerző által használt szavak, szófordulatok gyakoriságáról.

Valószínűleg azért visszafogottak az ebook-olvasók fejlesztései, mert nagy nyereségre csak akkor számíthatnak, ha az aktuális sikerkönyvek azonnal megjelennének elektronikus formátumban, ez pedig ismételten a kiadók érdekei ellen van.

A kérdés az, hogy a kiadók teszik meg a döntő lépést, vagy a könyvdigitalizálásban megy végbe technikai ugrás.