A Nappali őrség kevés újat hozott az Őrség-könyvek világába, a szerzőtárs alkalmazása sem igazán változtatott a recepten: új mesék, de minden ugyanolyan. Az Alkonyi őrségben választ kapunk néhány olyan kérdésre, amire már régóta kíváncsiak vagyunk. Például megtudjuk, hogy még Borisz Ignatjevicsnek is vannak emberi gyengéi, vagy azt, miért hagyják ott egyesek az őrségeket és lépnek be az Inkvizícióba.

Találkozunk  a könyvben egy kategórián kívüli boszorkánnyal, akit nem érdekelnek az őrségek villongásai. Megtudjuk azt is, miért lett a kommunizmusból az, ami, és mi lehetett volna belőle. Ezen felül tovább csiszolják tudásunkat a varázserő forrását illetően, meg nyilvánvalóvá válik előttünk, hogy egy vámpír sosem lesz alkoholista. Előkerül a sorozat - számomra - legrokonszenvesebb szereplője egy gitáros személyében.

Mindezeken felül van a regénynek története is, de azt eszemben sincs elmesélni, a lényeg úgyis rajta van a hátsó borítón. Akiknek az első két kötet tetszett, azoknak fölösleges ajánlanom, mert úgyis elolvassák. Akik a másodikban csalódtak, azoknak viszont üzenem, hogy Lukjanyenko újra itt van, és erősebb, mint valaha!

A “Something Wicked This Way Comes” szövegrészletről sokmindenre asszociálhatunk. Akár egy Ray Bradbury-regényre is, de bizonyos William Shakespeare is használta már ezt a sort Macbeth című drámájában. Az Iced Earth is egy nagyszabású történetet kezdett el e lemezzel, bár itt csak a bevezetőt találjuk meg (ezt az SFWIWre is feltettem), az első tényleges rész Framing Armageddon címmel tavaly jelent meg. De ezen az 1998-as lemezen kezdődött el a sztori megformálása, és a három számon túl még sok más érdekesség is rákerült az albumra.

A Something Wicked-sztori

A Jon Schaffer gitáros által megalkotott történet szerint az emberiség 10 ezer évvel ezelőtt érkezett meg a Földre, de itt már egy fejlett civilizácót talált, melyet szinte teljesen kipusztított. Azért mielőtt teljesen végük lett volna, megjövendölték, hogy el fog jönni az ő Megváltójuk és az emberiség végzete, Set Abominae, aki nagyjából Krisztussal egyidőben jön a világra, majd 2000 évig folyamatosan pusztítja az emberiséget. Ő áll Krisztus kereszthalála, de minden sötét összeesküvés és merénylet mögött, és csak arra vár, hogy végleg megsemmisítse az embereket. Ennek nagyjából most van itt az ideje. A borítón látható kedves alak maga Set.

További kiemelkedő számok

Burning Times: egy inkvizítor beszélgetése áldozatával.Melancholy (Holy Martyr): Jézus Krisztus gondolatai a keresztfán

Watching Over Me: Jon Schaffer tisztelgése egy fiatalon elhunyt barátja előtt.

1776: instrumentális szám - na vajon miről?

Blessed Are You: az együttes tisztelgése a rajongók előtt.

A többi szám se rossz, de talán ezek a legjobbak, meg persze a Something Wicked-trilógia maga, azaz a Prophecy, a Birth of the Wicked és a The Coming Curse.

Illene néhány szót írni a zenéről is. Power metal a legjavából, erőteljes, kemény dallamok, és bizony vannak benne dallamok. Matt Barlow akkori, és most megint Iced Earth-énekes hangja remekül passzol a többnyire sötét mondanivalójú számokhoz, és ha kell, üvöltözni is tud. Talán nem a legjobb, de mindenképpen az egyik legjobb Iced Earth-lemez.

Azaz agávepálinka. Nagyon kíváncsi voltam rá, mit sikerült 5 év terméséből lepárolnia az Agave kiadónak, így megvettem az Agave 100 című kiadványukat.

Ránézésre pont ugyanolyan, mint bármelyik Agave-könyv, talán egy kicsit pirosabb, de már a könyv meséje is érdekes: Ray Bradbury hajlandó volt ingyen adni a novelláját, ha  a többi szerző is így tesz. Így tettek. Ami két dolgot jelenthet: vagy az íróknak jó szívük van, és adnak egy teljesértékű írást, vagy körülnéznek az íróasztalukon / számítógépükön, milyen elfekvőben lévő, használhatatlan anyaguk van, hiszen a magyaroknak így is jó lesz. Mindkettőre van példa a kötetben.

Mivel a krimiben eleve nem vagyok jártas, pláne rajongója nem vagyok, ezért csak a számomra emlékezetes írásokat emelem ki.

1. Jim Thompson: Ez a világ, aztán a tűzijáték

Nem tudom, bevett terminus technicus-e a játékos pszicho-thriller, na ez egy ilyen írás. Ráadásul a pszichopata testvérpár egyik tagja által elmesélve.

2. Laurell K. Hamilton: Sárkányok lesnek rátok

Sokszor nem könnyű jónak lenni. Ez a horror-fantasy keverék rávilágít, hogy gonosznak lenni sem leányálom.

3. Neil Gaiman: Én, Cthulhu

A cím pontos: a Nagy Cthulhu történetét hallgathatjuk meg saját előadásában. Fergeteges!

4. Ray Bradbury: Jelölt

Ismét egy - számomra - új fogalom. Bradbury mester írt egy nyelvészeti ihletésű scifit. A tőle megszokott minőségben.

5. Philip K. Dick: Prominens szerző

Dicknek is van - illetve sajnos volt - humora, még ha kicsit beteges is. Ebben a novellában is ebből kapunk ízelítőt.

6. Roger Zelazny: A szerelem egy képzetes szám

Nehéz erről a novelláról úgy írni, hogy ne lőjem le a poént, mindenesetre kiváló csattanója van, még ha esetleg egy tizenéves olvasónak nem is biztos, hogy leesik.

Van a kötetben 6 remek novella, egy pár szimplán jó, a többi is olvasható, három töltelék mellett: szerintem elég jó arány, és ha csakugyan nem fognak megjelenni máshol ezek az írások, akkor mindenképpen érdemes ellátogatni a könyvesboltba vagy a könyvtárba. És hát a kiadvány mellett szól az is, hogy 1 500 forintért ritkán lehet minőséget kapni.

Fel nem tudom fogni, hogy a Dark City esetében a forgalmazó miért tartotta meg az eredeti címet, amikor lefordítva szinte teljesen ugyanazt jelenti, a nyolcadik mellékjelentés meg már sokat nem befolyásolna. Jó, nem kell nekem mindent tudni.

A látszatvalóságos filmek igen gyakran hasonló panelokból építkeznek, találkozunk egyvalakivel, aki nem olyan, mint a többség, a manipulátorokkal lepaktáló alakkal, és gyakran eljutunk a világ végére is. Mindezek benne vannak a Dark Cityben is, de azért akad benne eredeti ötlet is, például az éjféli “rendszerújraindítás”.

Persze vannak átgondolatlan dolgok: rendőrfelügyelő bácsinak a film során legalább ötször szerepet kellett volna cserélnie, a főhős szerelménél is több csere lett volna indokolt. Az idegenek Nosferatu-kosztümje mostanra inkább vicces, mint félelmetes lett. Azon mindenesetre nem kell csodálkozniuk, hogy kihalás előtt állnak, mivel egy nőnemű sincs közöttük… Maga a semmi közepén lebegő város meg marha látványos, csak éppen nem ártott volna megmagyarázni, hogy honnan van gravitáció, esetleg hő (ha már Nap nincs hozzá).

A szereplőválasztás részben jó volt. Kiefer Sutherland és William Hurt kiválóan alakították a kollaboráns doktort illetve a kemény nyomozót. Persze a filmesek leszokhatnának már a gonosz árja doktor sztereotípiájáról is. Rufus Sewell a főszerepben nem volt túl meggyőző, ahogy Jennifer Connelly alakítása is felejthető volt.

Egyszer érdemes megnézni ezt a scifit - vagy fantasyt? - is. 7 pont

C. S. Lewis napjainkban leginkább a Narnia, annak is főleg filmes változata(i) miatt ismert. Arról viszont nem tudok nyilatkozni, mert se nem láttam, se nem olvastam, legfeljebb a Narnia együttesről tudnék méltató szavakat írni, de azt majd talán egy másik bejegyzésben. Viszont mostanra én is befejeztem a Kozmikus trilógiát, ami egészen egyedi hangulató scifi / space fantasy / fantasy - tessék választani!

A csendes bolygót kilenc éve olvastam, és nagyon megfogott, mert addig nemigen találkoztam olyan alkotással, amely a keresztény tanokat megpróbálta volna scifibe gyúrni. Megjegyzem, azóta sem nagyon. A kezdet tiszta H. G. Wells. Ransomot, a filológust elrabolját és erőszakkal a Marsra cipelik, ahol el akarják adni az ottani lényeknek némi kincsért cserébe. Aztán Wells törölve, mert kiderül, hogy a marsiak egyáltalán nem gonoszak, ráadásul mindjárt négy értelmes faj él a bolygón, akik már régen várnak valami életjelre a Földről. A Földön ugyanis kicsit több a kelleténél a gonosz eldil (angyalféleség), így kicsit le vagyunk árnyékolva: ezért vagyunk csendes bolygó.

A Perelandrát én Voyage to Venus címen olvastam, szerencsére a szöveg ugyanaz. Itt Ransom egy készülőfélben lévő Paradicsomot igyekszik megmenteni a gonosz kísértésétől. Perelandra egyébként a Vénusz helyi neve, a Föld Thulcandra névre hallgat, míg a Mars a Malacandra. A többi most nem ugrik be.

A rettentő erőben Ransom “szintet lépett”, ezúttal ő a Pendragon, azaz Arthur király jelenkori megfelelője, így persze Merlin is felbukkan előbb-utóbb, mint az Arthur-mondakör számos másik eleme. A helyszín ezúttal Anglia, ahol a Gonosz szépen átveszi a hatalmat, miközben Merlint keresi. Tele vannak tudósokkal, és mint kiderül, a gonosz eldilek is őket támogatják. Az eddigi művekkel ellentétben ebben egész horrorisztikus részletek is felbukkannak, mint például egy beszélű fej a koponyából hátul kitüremkedő aggyal. Van egy házaspárunk is, a nő a jó oldalra kerül, a férfi a rosszra. A könyv végén elég brutális leszámolásra kerül sor, nem néztem volna ki a szerzőből.

A rettentő erő a másik két kötet nélkül is jól érthető, de azokat is ajánlom, mert ilyen látásmódú scifi tényleg nem sok van.

Múlt héten a műholdvevőnk beltéri egysége az örök vadászmezőkre távozott, így helyét egy digitális játékszer foglalta el, mindenféle kis meglepetésekkel, például azzal, hogy bejön rajta a Premiere, ami a német nyelvű előfizetős csatornák nonpluszultrája.

A Premiere egyik csatornáján bukkantam rá tegnap az Eragon című filmre. Már korábban is hallottam róla, például arról, hogy a magyarországi forgatás során sikeresen összekormoztak egy barlangot, és alig tudták kipucolni. A jó fantasykat szeretem - például Sólyomasszony - , így ennek is adtam egy esélyt. Nem bántam meg.

Persze nem a sztori miatt, mert az egy az egyben Csillagok háborúja, csak fantasy környezetbe áthelyezve, sötét nagyúrral, császárral, zöldfülű tanonccal, a vége felé hősi halált haló mesterrel és vonzó hercegnővel, csak egy vuki hiányzott. De a látványvilága az gyönyörű. Nem annyira a kormos barlang, hanem inkább a külső hegyes-völgyes felvételek, és Zaphira, a sárkány is határozottan sárkányosan nézett ki. Apropó, Zaphira! Kedves Zaphira nevű olvasóm, innen származik a neved?

Nem kell benne mély mondanivalót keresni, ez is csak a szokványos “a jófiú legyőzi a rosszakat” mese, de kimondottan szórakoztató. Persze A gyűrűk ura is hatott rá, a Helm-szurdokot is viszontlátjuk kicsit módosítva, de vannak filmek, amelyeket nem az eredetiségük miatt szeretünk. Számomra ez is egy ilyen film.