Még mindig nem helyezem át ide a solariás pontozásomat, de azért azon túl is ébreszt bennem gondolatokat a Galaktika. Különben is régen írtam már scifi tárgyú bekezdést, pedig ez az SFBlogs, vagy mi a fene.

Kezdjük a borítóval. Hát lehet, hogy klasszikus, de nekem kicsit túl kusza. Nem jött be. A belső képekkel ugyanaz a bajom, mint Nitának: nem kéne az euroconos képeket erőltetni. Arra ott van az Intergalaktika, ott lehet neki galériát készíteni. Annyira azért nem látványosak a magyar tudományos fantasztikum prominens képviselői, hogy ezért lemondjak a rendes képekről.

A Lukjanyenkó-interjú szóról szóra ugyanaz, mint a Zona.hu-n lévő? Mert ha igen, akkor ez nem túl elegáns megoldás. Mint ahogy persze az se, hogy az írók nevét gyakorlatilag lábjegyzetbe száműzték, pedig nem hiszem, hogy sokan vennék meg a magazint a tudományos cikkekért. Nem azért, mert azokkal baj van, de azért a Galaktika alapjában még mindig egy irodalmi folyóirat, nehezen tudom elképzelni, hogy valaki pont a Veszély a múltból címre kattan rá, és ezért venné meg a lapot. Talán érdemes lenne megint megkérdezni az olvasókat, hogy miért veszik, miért szeretik / nem szeretik a Galaktikát.

A tengermélyről szóló összeállítás nagyon érdekes, csak egy korábbi hibám miatt kevés újat tudtam meg belőle. Ugyanis elolvastam Frank Schätzingtől a Híradás egy ismeretlen univerzumból című könyvet, így bölcsész agyamhoz képest elég jól képben vagyok a tengerek mélyét illetően.

A novellák közül legjobban a Terry Bisson-írás jött be: éppen, ami nem scifi. A második meg a retró-novella lett. De lehet, hogy tényleg túlságosan is “kemény kezű ítész” vagyok, vagy legalábbis válogatós. Viszont örülök neki, hogy nem volt ebben a számban folytatásos kisregény. Sajnos az eddigiek jelentős része csalódást okozott nekem, ha meg már kisregény, akkor inkább tegyük be valami nagyobb terjedelmű antológiába.

Másfél nap alatt végigolvastam a magazint, tehát nem lehetett nagyon rossz. Maradjunk annyiban, hogy ez egy közepes szám volt, kár, hogy több novella nem fért bele.

Bár már gondolkodom azon, hogy a Chelloveck által fő attribútumommá kinevezett novellapontozást áttelepítem - vagy legalábbis másolom - ide, egyelőre maradjunk a cikkeknél, pontosan az egyetlen cikknél, amelyhez érdemben hozzá tudok / akarok szólni.

Belátom, nehéz olyan dologról tudományos szemszögből írni, ami merő fikció, mivel pillanatnyilag nem tudunk párhuzamos világokról, meg ha alternatív valóságokról beszélünk, többnyire írók fantáziaszüleményeire gondolunk. És általában attól alternatív, mert nem következett be. És akkor jön a “mi lett  volna, ha” játék, amit a tudatlanok történelmietlennek tartanak, pedig a történészek szívesen játszadoznak ilyenekkel, és e játék nélkül nehéz lenne komoly tanulságokat levonni a történelemből.

Az a  baj, hogy Tücsi mester nem nagyon tudott mit kezdeni a témával. Csapongó lett az írás, pedig például összeszedhette volna a leghíresebb, alternatív világban játszódó műveket. Én mindenképpen megemlítettem volna a Mennydörgő robajt Bradburytől, és Az ember a fellegvárbant is. Az meg, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke, egyszerűen nem illik a témába. Persze, hogy lehet játszani a jövővel, a scifi-irodalom 90%-a ezt teszi, de nem ez az alternatív valóság.

Ja, egyébként az írásban, ha név nélkül is vagyok, sikerült elérnem, hogy harmadszor is említésre kerültem a Galaktikában: én kérdeztem rá Hadiösvény blogjában, hogy miért muszáj a muszlimoknak az ügyeletes gonosztevőknek lenniük. Tücsi szerint kézenfekvő. Szerintem - és ahogy nézem, sezlony szerint is - nem kézenfekvő, hanem közhelyes. Márpedig a közhelyeket illik kikerülni az íróknak.

Az sem világos számomra, hogy az alternatív valóságos blogban illusztrációnak mit keres egy JAVA fejlesztőkörnyezet, bár a palacsintán fekve számvetést végző fickó is kicsit furcsa… Nekem van egy olyan érzésem, hogy Tücsinek baromi gyorsan kellett cikket írnia, és ez lett belőle - ez tulajdonképpen bók akart lenni, mert tudom, hogy ha rendesen felkészül, ennél sokkal többre képes.

Mindenesetre a témának van egy kétségkívül pozitív hozadéka: megjött az ihlet a nyolcadik novellámhoz, amely mégsem Dániel könyvéhez fog visszanyúlni, hanem két igen jelentős középkori eseményhez.