A dolog című filmre kb. 15 éve kíváncsi vagyok, mert bátyám, egyben első számú informátorom szép dolgokat mondott róla, noha nem is kimondottan scifi-rajongó. Mindig arra vártam, hogy valamelyik műholdas csatorna a műsorára tűzi, de ha mégis így tettek, akkor olyan lehetetlen időpontban, ami nekem nem volt megfelelő. Tudom, feltaláltak már eszközöket ezen probléma megoldására, de valamiért mégsem vetettem be őket.Időközben a Holnap történt antológiával beszereztem a film “eredetijét” is,  John W. Campbelltől  a Ki van odakinn? című elbeszélést, ami nagyon tetszett. Ez volt 8 éve, na most végre megnéztem a filmet is.

Nagyon el van találva. Az igaz, hogy a gonosz és legyőzhetetlen földönkívüli minden, csak nem eredeti ötlet, és már a film bemutatásakor sem volt az, de nem is ez a történet lényege, hanem az, hogy bárki lehet az ellenség, az is, akit a legjobb barátodnak hiszel. És persze nincs mód a szökésre, hiszen éppen a Déli sarki  tél kellős közepén vagy, elzárva a világtól.

A látvány kifogástalan, és itt nem csak a szörny lenyűgöző átváltozásaira gondolok, hanem magára a sarki télre is - öröm lehetett a forgatás, még ha nem is mentek el érte  a sarkköröm túlra, “csak” Kanadába. Nagyon jó döntés volt, hogy a nézőnek sem súgták meg, ki a rosszfiú, így a szereplőkkel együtt mi is bizonytalanságban vagyunk.No és persze nincs happy end. Ez a novellában még nyilvánvalóbb, de amikor MacReady (Kurt Russell) fő ellenfelével - a szörnyet leszámítva - épp farkasszemet nézve készül a halálra, azért az profi munka.

A scifi-horror nehéz műfaj, sajnos több a sikertelen próbálkozás benne, mint a jó film. Ez jól sikerült. A címen még dolgozhattak volna, de hát még mindig jobb, mintha A halálos földönkívüli támadása lett volna. Érdemes megnézni.

Azaz agávepálinka. Nagyon kíváncsi voltam rá, mit sikerült 5 év terméséből lepárolnia az Agave kiadónak, így megvettem az Agave 100 című kiadványukat.

Ránézésre pont ugyanolyan, mint bármelyik Agave-könyv, talán egy kicsit pirosabb, de már a könyv meséje is érdekes: Ray Bradbury hajlandó volt ingyen adni a novelláját, ha  a többi szerző is így tesz. Így tettek. Ami két dolgot jelenthet: vagy az íróknak jó szívük van, és adnak egy teljesértékű írást, vagy körülnéznek az íróasztalukon / számítógépükön, milyen elfekvőben lévő, használhatatlan anyaguk van, hiszen a magyaroknak így is jó lesz. Mindkettőre van példa a kötetben.

Mivel a krimiben eleve nem vagyok jártas, pláne rajongója nem vagyok, ezért csak a számomra emlékezetes írásokat emelem ki.

1. Jim Thompson: Ez a világ, aztán a tűzijáték

Nem tudom, bevett terminus technicus-e a játékos pszicho-thriller, na ez egy ilyen írás. Ráadásul a pszichopata testvérpár egyik tagja által elmesélve.

2. Laurell K. Hamilton: Sárkányok lesnek rátok

Sokszor nem könnyű jónak lenni. Ez a horror-fantasy keverék rávilágít, hogy gonosznak lenni sem leányálom.

3. Neil Gaiman: Én, Cthulhu

A cím pontos: a Nagy Cthulhu történetét hallgathatjuk meg saját előadásában. Fergeteges!

4. Ray Bradbury: Jelölt

Ismét egy - számomra - új fogalom. Bradbury mester írt egy nyelvészeti ihletésű scifit. A tőle megszokott minőségben.

5. Philip K. Dick: Prominens szerző

Dicknek is van - illetve sajnos volt - humora, még ha kicsit beteges is. Ebben a novellában is ebből kapunk ízelítőt.

6. Roger Zelazny: A szerelem egy képzetes szám

Nehéz erről a novelláról úgy írni, hogy ne lőjem le a poént, mindenesetre kiváló csattanója van, még ha esetleg egy tizenéves olvasónak nem is biztos, hogy leesik.

Van a kötetben 6 remek novella, egy pár szimplán jó, a többi is olvasható, három töltelék mellett: szerintem elég jó arány, és ha csakugyan nem fognak megjelenni máshol ezek az írások, akkor mindenképpen érdemes ellátogatni a könyvesboltba vagy a könyvtárba. És hát a kiadvány mellett szól az is, hogy 1 500 forintért ritkán lehet minőséget kapni.

Egy film folytatása rendszerint sokkal rosszabb, mint az eredeti (például: Üvegtigris), de legalábbis keveset ad hozzá (például: Rocky). Persze akadnak kivételek. Az is gyakori jelenség, hogy ha már a film második része elkerülte a csapdát, akkor a harmadik, meg az esetleges további részek is átmennek a vizsgán (pl. Alien).

A kocka sorozat ellentmond a fenti szabályoknak. Az első rész kimondottan izgalmas, olykor borzongató, kicsit sokkoló, ugyanakkor nincs feleslegesen túlbonyolítva. A második rész gyarapodott néhány új ötlettel, a négydimenziósság nagy ötlet volt, és akkor a gyorsítós meg lassítós poénokról nem is beszéltünk.

Erre jön a harmadik rész és agyonvágja az egészet. Az egyik dolog, amiért az első két részt kedveltem, az volt, hogy végig háttérben maradtak az alkotók és az irányítók, csak némi sejtetést alkalmazott a rendező. Erre itt a kezdet kezdetén jön két pacák, hogy “Szia, mi irányítjuk a kockát, és képzeld, ezért meg ezért csináljuk, így meg így.” Kocka-film gyengeelméjűeknek. Mindent hatszor elmondanak, semmi rejtély nem marad megoldatlanul. Olyan, mintha egy krimi kezdőoldalára valaki felírná a gyilkos nevét. Csak ezúttal ez a forgatókönyvíró volt.

És persze a Kocka 2. poénjait is kihagyták, mert még a végén nem ért meg valamit a kedves néző. Könyörgök, ne nézzenek már teljesen hülyének, az első két részt is felfogtam! Egy biztos, ha lesz Kocka 4., azt nem fogom megnézni, addig pedig óva intek mindenkit, hogy a 3-ast megnézze!