Bizony, jelentős lemaradásban vagyok a kultikus zene- és filmművészeti alkotások meghallgatásában, illetve megtekintésében. Épp a minap kényszerültem bevallani, hogy még semmit nem olvastam Gaimantől, az sem válik dicsőségemre, hogy a Dogmát is csak mintegy másfél hónapja láttam először. De azért igyekszem pótolni a hiányosságokat, legújabban éppen a rock/metál filmek nagy klasszikusát, a This Is Spinal Tapet néztem meg.

Az 1984-es alkotás egy fiktív dokumentumifilm - pardon, rockumentumfilm - a Spinal Tap nevű együttes amerikai turnéjáról. A zene és a megjelenés hemzseg a metal közhelyektől, az énekes Davidet mintha  David Coverdale-ről mintázták volna, a basszer Derek meg kiköpött Lemmy. Dobosnak pedig nem jó lenni a bandában, mert időről időre titokzatos módon meghalnak. Természetesen a turnén semmi sem úgy működik, ahogy kéne, hol a lemez amerikai kiadásának lesz kénytelen-kelletlen egyszínű fekete borítója, hol nem jön el senki aláíratni a lemezt, de a kedvencem az, amikor Derek beszorul a díszletbe. Ezt a jelenetet láthatjátok lent, ha a Youtube is úgy akarja.

A filmet pedig mindenkinek ajánlom, aki kedveli a fémzenét és szeret jókat nevetni.