Amúgy is hosszú csütörtöki napomat alaposan sikerült meghosszabbítanom, de nem bánom, csak azt, hogy két esti programom részben ütötte egymást. Éppen ezért talán érdemes lenne Junéknak megfontolni, hogy a Magyarországi Németek Házában rendezzék az SFPortal Meetupot, elvégre a Hősök tere-Lendvay utca környéke is jól megközelíthető, az alagsori étteremmel meg a sörkiszolgálást is le lehetne boltolni. Arról, hogy a Tündérgyár hogyan debütált, majd később, egyelőre a Lendvay utcában vagyok.

Szolgálati okok miatt kötelességem is volt részt venni az esti német nyelvű előadáson, de amúgy is érdekelt volna. Az előadást tartó hölgy a Történeti Hivatalban, hivatalos nevén az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában kutat magyarországi német illetve ciszterci vonatkozású anyagok után, most ebből adott egy kis ízelítőt. Már a kezdete is poénos volt: eredetileg nagybátyja, egy néhai ciszterci szerzetes anyagát szerette volna magánemberként megtekinteni, de azzal utasították vissza, hogy nem leszármazottja az illetőnek. Na most szerzeteseknek aránylag ritkán vannak leszármazottai. A hölgy nem hagyta magát, így kutatói engedéllyel csak megnézte az aktát, és ha már kutatás, mást is megnézett magának. Az előadásból végig az jött le, hogy a Történeti Hivatal nem annyira az anyagok hozzáférhetővé tételén, mint inkább azok gondos elzárásán munkálkodik. Pedig most már nagyon ideje lenne a végére járni az ügynökmúltnak, kerül, amibe kerül.

Az előadás után szokás szerint felszólalt egy öregasszony, aki minden rendezvényen ott van. Az előadó mondandójából egyedül az maradt meg benne, hogy az nem tanult meg gyerekként németül - a néni már előtte is külön kiakadt minden apró nyelvtani hibánál -, alig lehetett leállítani, hogy nem ez a téma. A dolog tanulsága, hogy a trollkodáshoz nincs szükség internetre.

A szokásos bort és pogácsát sorsára hagyva siettem ezután a Tűzoltó utcába. Természetesen eltévedtem, de még elég gyorsan ráébredtem erre ahhoz, hogy csak kb. 5 perccel legyen több a késésem az addiginál. Így épp Nemes Dániel kritikákról szóló előadásának közepére érkeztem meg.Tulajdonképpen a fél előadásnál érdekesebb volt az azt követő vita, ismét meglepett, hogy vannak, akik jogosítványhoz kötnék a kritizálást. Kleinheincz Csilla előadását teljes egészében hallottam - na jó, ez túlzás, mivel hátul álltam, nem minden szó jutott el hozzám, ezúton üzenem Csillának, hogy vagy tanuljon meg kiabálni, vagy barátkozzon meg a mikrofonnal. A téma - nők az angolszász scifiben - izgalmas volt, persze nem 5 percre szabott. Szerkesztett változata máris olvasható az Endlessen.

Az eddigi két és fél előadást követte egy rövid felvezető Kollárik Petitől, amit szintén beszámítok egy előadásnak, majd a számomra érthetetlen módon megfogyatkozott nézőközönség megtekintette Fritz Lang klasszikusát, a Metropolist, illetve annak egy iszonyatosan megvágott verzióját. A filmet élő zongorakísérettel nézhettük meg, ami rengeteget adott a moziélményhez (persze így lemaradtunk azokról a modernebb számokról, melyek címét és előadóját a stáblistán olvashattuk. ).

Ha jól számolom, ez - ha a zongorát különvesszük - hat elődás, sőt, hét, mert egy rövidfilm utolsó negyedóráját még a Németek Házában is levetítették. Egy estére elég is volt, azért bízom benne, hogy a jövő havi meetup nem fog ütközni semmilyen hivatalos programommal.

Végezetül néhány szó az új helyszínről. A dohányosoknak nyilván pozitívum, nekem kevésbé, hogy  a Tündérgyárban szabad cigizni. Az akusztikája sem a legjobb, persze ezen normális erősítéssel lehet segíteni. Ahogy a székeket, asztalokat is nyilván lehetséges úgy rendezni, hogy valami előadó formája legyen a dolognak. Arra a problémára, hogy a mellékhelyiségre igyekvők ne a meetupon gyalogoljanak keresztül, egyelőre nincs megoldásom… Szóval eddig még nem győzött meg a hely, de még lesz alkalma bizonyítani.

Tegnap ismét SFPortal Meetup volt, ahol természetesen én is megjelentem. Na jó, nem is annyira természetesen, elvégre a nyáron legalább egyet kihagytam, de azért már nagyon rutinos vagyok a Főnix Klub kapualjának megtalálásában, ami azért - valljuk be - nem könnyű feladat.

A szeptemberi kiadás óriási tömegéhez képest most nem voltunk olyan sokan, de így is megtöltöttük a rendelkezésre álló ülőhelyeket, csak épp a lépcső ilyetén célú hasznosítására nem volt szükség, no meg levegőt is kaptunk.

Az előadások színvonala szokás szerint vegyes volt, a “futottak még” kategóriától a remekig minden megvolt, de hát minek is általánosítok itt, amikor a következőkben úgyis egyenként akarok írni róluk.

Az estét Kelt alias Szedlák Ádám, Meetup alapító atya kezdte a már többször is elhalasztott System Shock-2-beszámolójával. Mint megtudtuk, a tizedik születésnapját ünneplő scifi-horror videójáték rendelkezik talán minden idők leggonoszabb főellenségével, aki ráadásul folyamatosan dumál is krónikusan alulinformált főhősünknek.

Tóth Emese, azaz Automaton_Aliza a steampunk bemutatására készült, ami azonban csak részlegesen sikerült. Emese ugyanis nyilvánvalóan gyakorlatlan előadó, így az izgalom bizony rendesen rontotta a minőséget. Ugyan nem sikerült kiszedni belőle, hogy hogyan is definiálja a steampunkot, de kaptunk jónéhány linket, ahol megfelelő mennyiségű háttéranyagot, sőt, kész műveket is találunk.

Kánai András alias SFInsider alaposan felkészült előadására, amely az SF ‘60-as - ‘70-es években kibontakozó Új Hullámát ismertette. Ennek következtében persze jócskán túllépte az öt perces időkeretet, de azt hiszem, ezt nem sokan bánták a jelenlévők közül. Ami nekem leginkább lejött a prezentációból, az az, hogy az Új Hullám az “Aranykor” száraz tudományosságot és egyszerű nyelvezetet favorizáló írói attitűdjével szemben az irodalmiságot, művésziséget hangsúlyozta ki, sokkal kísérletezőbb, ugyanakkor kevésbé tudománycentrikus műveket eredményezve.

A Meetup záró előadását Kollárik Péter alias Chelloveck tartotta meg H. G. Wells műveinek megfilmesítéséből. Ugyan a televíziós produkciók nem is kerültek megemlítésre, így is hihetetlen mennyiségű filmről esett szó, melyek között a katasztrofálisan rossztól a zseniálisig minden kategória megtalálható. Az előadást a filmek plakátjai illusztrálták. Külön kiemelendő, hogy Péter maga is nagyon élvezte előadását és lelkesedését sikeresen átragasztotta a közönségre is.

A “hivatalos program” után a társaság zöme átvonult a Bobek Kávézóba, hogy étel s ital mellett tárgyalja meg a hallottakat - meg ami még eszükbe jutott.