Nem szokásom fesztiválokra járni, de azt hiszem, ez is összefügg azzal, hogy életem legnagyobb részében olyan helyeken tartózkodtam, ahol nem rendeztek fesztiválokat, vagy amikor rendeztek, akkor pont nem voltam ott. Most viszont mindjárt rendezője - vagyis inkább apró fogaskereke lettem egy fesztiválnak. De kezdem a másodikkal.

Könyvfesztivál

Az albérletem a Kis Rókus utcában van, a Millenáris postacíme Kis Rókus u. 16-20., meg könyvtáros volnék, vagy mi a fene, hát vétek lett volna kihagyni a Könyvfesztivált, pláne, hogy kedvenc magyar íróm is most tartott könyvbemutatót. Maga a fesztivál meglehetősen nehezen áttekinthető pavilonhalmaz, viszont nagyon sok olyan kiadványt is megtalálhat itt az ember, amelyre máskor napokon keresztül kell vadászni. És nem árt az óvatosság: én azzal a szándékkal mentem ki, hogy egy, pontosan egy könyvet fogok venni, mert mégsem költhetem el az egész fizetésem (ráadásul azt már úgyis megtettem). Végül Salman Rushdie legismertebb könyve, a Sátáni versek lett a kiszemelt, angol eredetien. Legalábbis azt hiszem, angolul írta.

Aztán jött a Temesi-könyvbemutató. Temesi Ferenc egy nagydara, hosszú hajú, szemüveges szegedi származású író, aki kedveli a különleges regényformákat, írt már szótárregényt (Por) és újságregényt (Kölcsön idő). Ezúttal kivételesen egy hagyományos regényt írt Amszterdam stb. címmel. Ezt nem kell megvennem, mert bátyám már megtette ezt helyettem. Különben biztosan nem tudtam volna tartani az 1 könyv/fesztivál célkitűzést. A bemutató szórakoztató volt, a riporter szerepét betöltő Száraz György Péterrel jól ugratták egymás ott elöl. Volt kis felolvasás is, meg egy szívélyes invitáció Temesi részéről a Sziget sörözőbe, ahová viszont nem követtem a társaságot.

És persze jártam a Galaktika standjánál is, olykor a záporral is dacolva - jól van na, valamennyire mégiscsak otthon vagyok a Galaktika környékén is.

“Abgedreht” Magyarországi Német Ifjúsági Filmünnep

Ide munkahelyem révén jutottam el szervezőként. A lényeg az, hogy néhány középiskolás csináljon egy jó kis rövidfilmet, amelynek valami köze van a magyarországi németséghez: ezeket itt (jelen esetben a Művész Moziban) bemutatjuk, majd a szakértő zsűri elbírálja. Volt persze néhány brigád, aki a szokásos sablonokban gondolkodott, de sok eredeti gondolat is volt, néhány alkotáson az is látott, hogy a srácoknak már sokadszor van kamera a kezükben. És voltak humoros alkotások is, amelyekre már nagyon fájt  a szervezők foga.

Ezúttal 35 év alatti felnÅ‘tteknek szóló kategória is volt, ahol max. 35 másodpercnyi reklámfilmet kellett készíteni szintén “ungarndeutsch” témakörben.

Én ugyan a második helyezett csapatnak adtam volna az első díjat, de azoktól sem sajnálom, és azt hiszem, minden jelenlévő remekül szórakozott. Az utána következő éjfélig tartó alkoholizálásról talán máshol számolok be.

Szóval jó, tartalmas hétvége volt, és még pihenésre is jutott idő vasárnap. Még sok ilyet!

Informatikus vagyok-e?

Az újabbik diplomámba az van beleírva, hogy informatikus könyvtáros. Amikor a szakot elkezdtem, ugyanezt könyvtári informatikusnak hívták, de teljesen mindegy, mert egyiknek sincs külföldi megfelelÅ‘je. Mint ahogy persze az álláspiac sem tud vele mit kezdeni, annál is kevésbé, mert “egy bolond százat csinál” alapon már gyakorlatilag minden felsÅ‘oktatási intézmény informatikus könyvtárosnak hívja a könyvtárosait, akkor is, ha az informatikai képzés kimerül a Microsoft Word alapfokú kezelésének ismertetésében.

Úgy vettem észre, hogy állásügyben az informatikus programozót jelent, esetleg mérnök-informatikust (gondolom, ezt sem egészen így hívják külföldön). Furcsa, hogy a programozó diplomájában pont nem szerepel az informatikus szó.

Azt hiszem, ezzel az informatikus könyvtáros dologgal igazából olyan könyvtárosra gondolnak, aki tudja kezelni az integrált könyvtári rendszert, nem okoz neki gondot egy halom gép beüzemelése, és ha valami gáz van a programmal, bele is tud piszkálni. Mellesleg szép honlapot csinál a könyvtárnak, hozzá meg aranyos virtuális kiállításokat. Mindenesetre én egy integrált rendszer kezelésére programozó háttértámogatása nélkül nem mernék vállalkozni: egy informatikus könyvtáros mögé mindig kell egy pár programozó, aki biztosítja a stabilitást. Meg aztán egy olyan bonyolult adatbázist, mint egy könyvtári rendszerét, a bölcsészagyammal aligha látnék át.

Igen, tudok honlapot csinálni, csak tíz éve meghaladott technológiákkal, és mivel a designhoz nem sok érzékem van, általában elég ronda lesz. Illetve szerintem nem, csak a látogatók szerint. Valamelyest a gépszereléshez is értek, cseréltem már floppy-meghajtót (jó régen volt), optikai meghajtót, vincsesztert, videókártyát, memóriát, modemet, hálózati kártyát. Alaplapra és tápegységre nem vállalkozom, ott túl sok dolgot lehet elrontani.

De ha egy állásra informatikust keresnek, elsÅ‘ kérdés, hogy hány programozási nyelvet ismer “anyanyelvi szinten”, és ha nincs köztük a C vagy a Java, akkor ennyi volt. Úgyhogy a személyzeti osztályok szerint nem vagyok informatikus.

Mindenesetre sikerült már CD-rÅ‘l futó Linuxnak beállítani az ADSL-emet (nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik), megszelídítettem az új gépem Vistáját, és a munkahelyi Mac OS X-et is elég gyorsan megszoktam. Mivel az épületben nálam “informatikusabb” ember nincs, itt ténylegesen informatikus vagyok.

Persze egyik sem igaz. Az informatikus könyvtáros alapvetően olyan ember, aki felfogja az informatikai problémákat, és mivel remek információkereső, villámgyorsan megtalálja a megoldásokat a neten. Lehet, hogy alkalmi informatikus vagyok?