A német nép körülbelül annyira híres humoráról, mint a vendégszeretetéről, vagy a magyar nép az optimizmusáról. Ennek ellenére próbálkoznak, a karneváli ökörködésektől a tévéshow-kig, még attól sem riadnak vissza, hogy németesítsenek török humoristákat. Évről évre rendeznek stand-up comedy versenyeket is, de jaj annak, aki odakapcsol, mert fél perc alatt teljesen lefárasztják a versenyzők. Szóval alapjában véve nincs még egy olyan humortalan nemzet, mint a német.

Ettől függetlenül tegnap jót mulattam egy német színdarabon. Echt német az írónője, Ingrid Lausund, igaz, az előadók magyar egyetemisták voltak, lehet, hogy német színészekkel nehezebben ment volna. A Hysterikon egy szupermarketben játszódik, ahol van mindentudó eladó, a Nagy Őről ábrándozó fiatal fekete lány, gyilkosságra készülő férfi, paranoid nő, még testét árubabocsátó pultosnő is. És persze ezek mindenféle interakcióba kezdenek egymással. Mire az ember elmerülne a darabban, rögtön felbukkan az eladó, aki brechti módszerrel kizökkent bennünket a darabból. A szituációk a végtelenségig sarkítottak, ahogy egy szatírához illik is. A poénok viszont nagyon ütnek.

Na most akkor mégis van német humor, vagy mi?  Van válasz a rejtélyre: a darab feléig azon gondolkoztam, mire emlékeztet ez engem. Akkor rájöttem,hogy Az élet értelmére a Monty Pythontól. Szóval van német humor, csak angol receptúra alapján kell készíteni.