Már megint lázadnak a gépek
Helyesebben egy gép, de az nagyon megkavarja az életemet: ezúttal ugyanis a munkahelyi kávéfőző mondta be az unalmast. Nem tudom, hogy a fizikai munka vagy legalábbis a sok mozgással járó irodai / iskolai munka milyen kávészükségletet vonz, mindenesetre az én szinte reggeltől estig egy helyben ülős munkámhoz napi négy-öt csésze kávé szorosan hozzátartozik.
A kényszerszabadság előtt lázadt fel a masina, először szokásához híven baromi kevés, de méregerős kávét főzött. Jól van, majd kap egy kis ecetes vizet, az legutóbb bejött. Ezen ezúttal megsértődött, és onnantól a kifolyóján egy csepp víz nem jött ki. Ellenben annál több gőz távozott, miután lecsavartam víztartály tetejét. Ezt a kísérletet többször megismételtem, de csak azt értem el, hogy kisebb árvizet produkáltam az asztalon és majdnem leforráztam magam.
Szóval a beteg orvosért kiált, persze az ügyeletes kávéfőzőszervíz Buda közepén van, a gép meg Pesten. Na egyszer erre is szakítok időt, csak addig kell valahogy kihúzni, mert a családban történt haláleset, a hülye időjárás és a koffeinhiány együtt elég hülye hangulatra állított be engem.
Viszont a laptopomat - helyesebben a modemjét - sikerült megzabolázni, így a korábban említett tünetek megszűntek. Ej, de unalmas is lenne az élet, ha mindig minden működne.
Hozzszls(0)