Adeptusoknak kötelező
Géniusz, az alkimista
Ugyan tévém nincs, Ãgy nem lehettem tanúja a magyar minisorozat premierjének, de Jud bejegyzése és az SFPortalon folytatott vita egyaránt kÃváncsivá tett a film iránt. Nem sok jóra számÃtottam - ilyen hülye cÃmmel? -, Ãgy nem is nagyon érhetett csalódás. Azt kell, hogy mondjam, lehet, hogy én vagyok kisigényű, de a 3*50 perc alatt jól szórakoztam.
A történet sablonos, persze hogy az. Az alkimistás-kincskeresÅ‘s történeteknek bizony megvannak a maguk sablonjai, gondolhatunk itt Indiana Jonesra vagy A Da Vinci-kódra, de akár A Pendragon-legendára vagy A Foucault-ingára is. Igaz, ez utóbbi még a szokásosnál is jobban megcsavarja a dolgot, de hát ebben az esetben - a többiekkel ellentétben - mesterművel van dolgunk. Fonyódi Tibor forgatókönyvÃróként nem is kÃvánt elszakadni a hagyományoktól, számos elemet kölcsönzött is a fentiektÅ‘l. Habitus kérdése, hogy ezt lopásnak vagy pajkos kikacsintásnak tekintjük, szerintem inkább az utóbbiról van szó.
Érdemes figyelemre venni, hogy mi volt a film célja: nyilvánvalóan Pécs város népszerűsÃtése. Elég sok információt kapunk a városról és annak kultúrájáról, szép részeit tekinthetjük meg, miközben gondosan elkerüljük a Kertváros rettenetét, a külvárosi gázvezetékeket és a kÃsértetkastélynak sem utolsó toronyházat. Persze az egészet nyakon öntik jókora adag misztikummal, de Ãgy egyértelműen fogyaszthatóbb lett.
A szereplÅ‘krÅ‘l. Alföldi Róbert ugyanazt az egy szerepet játssza el évek óta, azt viszont határozottan jól. A professzor még mindig ugyanolyan figura volt, mint Lucifer Az ember tragédiájában. Egy egyetemi oktatót meg egy alkimistát sem ilyennek képzelek, igaz, az utóbbi embercsoport képviselÅ‘jével tudomásom szerint még nem találkoztam. László Zsolt standard rosszember, Stohl András standard piszkos zsaru. A két lány - különösen a Júliát alakÃtó Tenki Réka - nekem csalódást okozott, bár Erdélyi TÃmea esetén alighanem arról van szó, hogy amolyan optikai tuningnak tették be a sorozatba, és hát Tenki sem komoly filmes múltjáról hÃres.
Hogy a scifisek is örüljenek egy kicsit, kaptunk egy csipetnyi Mysterious Universe-utalást, amit viszont a történet végére jól el is felejtettek. Igazán el tudtam volna képzelni az “Egy héttel késÅ‘bb” felirat után rövidesen egy “Kétezer évvel késÅ‘bb” jelzésű jelenetet is.
Nos, ez sem az a film, amiről évek múlva beszélni fogunk, klasszikus egyszernézős. A minap az Avatar kapcsán emlegettem, milyen elvárásokkal nézek egy filmet: hát bizony a Géniusz is simán leverné a lécet. Azért mégsem érzem azt, hogy kárba veszett 150 perc az életemből.
(Ugyanakkor őszintén remélem, hogy a Klimó-gyűjteményben ennél azért jobban vigyáznak a régi könyvekre.
)
Hozzászólás(2)