Sport és Ãzlés
Mivel az elÅ‘zÅ‘ bejegyzésben leÃrt szomorú esemény miatt egy hete Csátalján tartózkodom, Ãgy hozzáférésem van egy tévékészülékre, és mivel bátyám is itthon van, tehát jó eséllyel minden valamirevaló sporteseményt megtekintünk, ezért most ha magam nem is sportoltam, de azért sportos napokon vagyok túl. Ezzel kapcsolatban észrevettem, hogy változik az Ãzlésem.
Nemrég úgy voltam a tenisszel, hogy az egy borzasztóan és feleslegesen túlnyújtott pingpongjátszma, és nincs az a pénz, amiért három óráig bámulnám azt a sok füvön szaladgálást (vagy salakon. vagy műanyagon. mindegy). Aztán Wimbledonban Nadal és Federer olyan döntőt játszott, hogy bizony végignéztem az egészet, mert egyszerűen nem tudtam elszakadni a képernyőtől. Persze nem mindig a világ két legjobbja játszik, de azért nyilvánvalóvá vált, hogy fogok én még teniszmeccseket nézegetni.
Viszont a vÃzilabda EB meccsei nem fogtak meg. Nem is értem, hogy szerethettem eddig egy olyan sportágat, ahol alig van szabályos szerelés, és szinte minden akció lövéssel ér véget, közben meg folyamatosan gyötrik egymást. A Tour de France-ot is szÃvesen nézem. A nagy biciklis csalódásomon már túl vagyok: nyilvánvalóan valamennyien doppingolnak. De a tájak szépek, a verseny izgalmas, és a Knézy-Sipos páros kommentálása is élvezetes.
(E bejegyzés nem titkolt célja, hogy jelezze, még élek. Rendszeresebb online jelenlétemre jövÅ‘ héttÅ‘l lehet számÃtani.)
Hozzászólás(0)