Lassan úgy érzem magam, mint egy műkorcsolyabíró - pedig mennyire utálom azt a sportágat! - , annyit pontozgatok, de ha már kiróttam magamra ezt a feladatot, be is fejezem. És még nem írtam semmit a Metagalaktikáról és A csonkolás művészetéről, pedig időközben azokat is elolvastam. De hát kell nekem állandóan folyóiratokat meg antológiákat vásárolnom, egy regényt egy ponttal nyugodtan el lehetne intézni…

Ott tartottunk, hogy…

11. Markovics Botond: A jövőbe vetett hit

Én a címen még agyaltam volna egy kicsit, ez kicsit sótlan, és nem is igazán erről szól a novella. Felhozták már ellene, hogy nem túl eredeti a témája, de ha egy novella rendesen meg van írva, akkor ilyenekért nem tudok "haragudni" rá. Márpedig ez jól meg van írva, még ha a párbeszéd kicsit esetlen is. Az persze átgondolandó, hogy aki a jelenben nem látja a maga helyét, az hogyan hihet egy jobb jövőben, de ezt a kérdést hagyjuk meg a filozófusoknak.

Pont: 8

12. Hajdú Éva: Valahol, valamikor

Ugyan a Biblia a fél világirodalom alapját képezi, és szép számmal akadnak tudományos-fantasztikus feldolgozásai is, még rengeteg kiaknázatlan lehetőség van benne az írók számára. Mint látjuk, még a Teremtés Könyvéről is lehet újat mondani. A meg-megszakított, csonka gondolatsorok azért engem zavarnak. Vajon a szerző fejében teljes a kép a megalkotott világról? Metatron felemlítését nem tartom jó ötletnek, mert 100-ból 95 ember sosem hallott róla - bevallom, eddig én sem.

Pont: 8

13. Nemere István: A népszaporulat bajnoka

Ha az ember egy poénra építi fel a novelláját, akkor annak nagyon ütős poénnak kell lennie. És nem kéne már a novella első felében kiderülnie. Ha még hozzávesszük, hogy hősünknek, aki valószínűleg nem egy kimondottan vonzó jelenség, számtalan nőt kell teherbe ejtenie, nehezen nevezhetjük hitelesnek az írást. És hát a viccet nem a poén elmesélésével kellene kezdeni.

Pont: 5

14. Mészáros Mihály: Árnyékfarkasok

A novella hangulata és hangvétele rendben van - de sajnos klisékre épül. Ha átlagoljuk Coopertől A prérit és A dolog című scifi-horror klasszikust (vagy épp az annak alapját képző novellát), meg is kapjuk ezt az írást. A gonosz győzedelmeskedik: de ezt már ezerszer láttuk, ugyanígy.

Pont: 4

15. Antal József: KindergarNet

Na ez már mindjárt más! Először is, kiváló a cím - bár nem világos az utalás a német nyelvre, legjobb tudomásom szerint angolul is "kindergarten" az óvoda neve. Végre egy mesterséges intelligencia, akinek tervei vannak az emberiséggel (és nem csak a negyedik sorozat legvégére derül ki, hogy milyenek ). Bezzeg az én Casparom egyszerűen nyugalomba vonult. De azért még lehet, hogy visszajön… Megkockáztatom, hogy a KindergarNet jobban sikerült, mint az IT és most.

Pont: 10

16. Vankó András: Új hullám

Jól megszerkesztett, szellemes írás, csak… Csak hülye vagyok hozzá, mert nem értem a végét. Tulajdonképpen az egész utolsó szakasz egy rejtély a számomra. De addig nagyon jó. Hálás lennék, ha valaki megmagyarázná.

Pont: 9

Összegészében nagyjából azt kaptam a kiadványtól, amire számítottam: néhány nagyon jó, néhány gyengébb és sok elég jó novellát. Plusz néhány tanulmányt, amelyek érdekesek voltak - legérdekesebb a néprajzi tárgyú, bár őszintén szólva nem igazán illett ide. Ha sikerül tartani a szintet, jó esély van rá, hogy az Új Galaxis személyemben egy törzsvásárlóval gazdagodott.

Helyesebben egy gép, de az nagyon megkavarja az életemet: ezúttal ugyanis a munkahelyi kávéfőző mondta be az unalmast. Nem tudom, hogy a fizikai munka vagy legalábbis a sok mozgással járó irodai / iskolai munka milyen kávészükségletet vonz, mindenesetre az én szinte reggeltől estig egy helyben ülős munkámhoz napi négy-öt csésze kávé szorosan hozzátartozik.

A kényszerszabadság előtt lázadt fel a masina, először szokásához híven baromi kevés, de méregerős kávét főzött. Jól van, majd kap egy kis ecetes vizet, az legutóbb bejött. Ezen ezúttal megsértődött, és onnantól a kifolyóján egy csepp víz nem jött ki. Ellenben annál több gőz távozott, miután lecsavartam víztartály tetejét. Ezt a kísérletet többször megismételtem, de csak azt értem el, hogy kisebb árvizet produkáltam az asztalon és majdnem leforráztam magam.

Szóval a beteg orvosért kiált,  persze az ügyeletes kávéfőzőszervíz Buda közepén van, a gép meg Pesten. Na egyszer erre is szakítok időt, csak addig kell valahogy kihúzni, mert a családban történt haláleset, a hülye időjárás és a koffeinhiány együtt elég hülye hangulatra állított be engem.

Viszont a laptopomat - helyesebben a modemjét - sikerült megzabolázni, így a korábban említett tünetek megszűntek. Ej, de unalmas is lenne az élet, ha mindig minden működne.

Mindenekelőtt megjegyzem, hogy jó ötletnek tartottam a Zsoldos Péter-díjasok és utódjelöltjeik szerepeltetését, hiszen még ha sokan vitatják is a Zsoldos-díj értékét, azért az mindenképpen nyilvánvaló, hogy így a kiadvány szerzőinek legalább fele tud valamit az írásról. A tanulmányok nem rosszak, de azért örülök, hogy a szerkesztők nem vitték túlzásba az elméleti vonalat, és inkább a novelláknak hagyták meg a helyet.

Akkor jöjjön kedvenc hobbim, a pontozással egybekötött értékelés (aki netán a Solarián esedékes Galaktika-értékelésemet várja, attól kis türelmet kérek, csak ma jutottam hozzá a magazinhoz.) Ja és azért érdemes kiemelni, hogy a szerzők közül négyet személyesen ismerek - majd igyekszem, hogy ez ne befolyásoljon.

1. Szélesi Sándor: A Mars nincs is messze

A jó scifinek van aktuális üzenete. De azért ez sem célszerű túlzásba vinni. Sándornál nem ritka a direkt közéleti/politikai üzenet, ami rendszerint egész más, mint amit én az adott dologról üzennék. Hiába, nem egyformán gondolkodunk. Ennek a novellának az üzenete egyértelmű: a sztrájkok feleslegesek és tönkreteszik az országot. Ennél azért lehetett volna jobban is árnyalni a dolgot, és a Mars valahogy túlságosan is közel volt. A stílus jó, az események követhetők, de ez a minimális elvárás a szerzőtől.

Pont: 6

2. Szőts László: Elveszett lelkek

A novella mellett szól, hogy nagyon élvezetes stílusban megírt, csattanós történet, remek hangulatfestéssel. Ellene szól, hogy újból át kellett olvasnom, mert nem emlékeztem rá, miről szól. De ez lehet az én hibám is, híresen rossz a memóriám. Mindenesetre újra átlapozva visszaemlékeztem rá, hogy már elsőre is tetszett.

Pont: 9

3. Csikász Lajos: Retúr

Több kiváló ötlet van a novellában, de valahogy nekem túl tömény. Kicsit jobban meg kellett volna magyarázni, mi miért is történt, mert nekem nem sikerült teljesen beazonosítanom, hogy akkor mikor is került át Hitler lelke új helyére, meg hogy az írás általánosnak tartja-e a lélekvándorlást vagy ez egy speciális eset.

Pont: 7

4. Fazekas Bea: A jövő zenéje

Sajnálatosan gyenge címválasztás, nem túl eredeti sztori. Ráadásul az írás sokkal jobb lenne regény első fejezetének, mint novellának. Abból, hogy a Rendszernek van ellenzéke, még nem következik, hogy meg is döntik. Olvasható, de semmi több.

Pont: 5

5. Fonyódi Tibor: Naptól vagyok, Holdtól vagyok

Egy regényrészletet nehéz novellaként értékelni, mindenesetre érdekes olvasmánynak ígérkezik. Majd ha elolvastam a regényt, esetleg pontozom.

Pont: -

6. Harangozó Balázs: A harcos két útja

Vikingek és szamurájok találkozása az űrben: mit lehet ebből kihozni? Monty Pythonéknak való feladat, de Harangozó Balázs is elég jól megbirkozik vele, igaz, a szamurájos történetek sokkal jobbak, mint az írás többi része. Persze jó lenne tudni, hogy azok sajátok-e. Szellemes novella, de azért mégis kicsit “fejcsóválós”.

Pont: 8

7. Bán János: Az üldözött szerelmesek bolygója

Nem szeretem a romantikus történeteket. Még jó, hogy Bán kolléga kicsit megcsavarta a mesét, így nem annyira romantikus, de azért a szerelem, mint csodatévő erő nehezen fér bele a science-fiction kereteibe. Sebaj, olvassuk meseként, akkor már a romantika is teljességgel a helyén van, így meg egy jó kis történet. Hát még ha a karakterek is elevenebbek lennének.

Pont: 9

8. Cs. Szabó Sándor: Családegyesítés

Ijesztő írás, mégis életszerű. Bizonyára ma is találnánk sok embert, aki hajlandó lenne M-állapotba helyeztetni magát, nem is kellene hozzá feltétlenül személyes tragédia. Nem kötök bele, nincs mibe.

Pont: 10

9. Kasztovszky Béla: Van-e élet a Földön?

Erőteljes Lem-utánérzés, némi nagyhatalmi politikával megfűszerezve. Nem a mese a lényeg, hanem a kegyetlen logika, amelyet az Elnök képvisel.

Pont: 9

10. Ripp Gábor: Meghibásodott alkatrész

A novella engem nagyon a Pörgésre emlékeztetett: éppolyan nonszensz következik be itt is, a végeredmény nem kevésbé bizarr. Ügyes a párhuzam a játéknyuszival, de a Föld mint selejtes alkatrész motívuma már nagyon elcsépelt.

Pont: 7

Folytatása következik

Mivel az előző bejegyzésben leírt szomorú esemény miatt egy hete Csátalján tartózkodom, így hozzáférésem van egy tévékészülékre, és mivel bátyám is itthon van, tehát jó eséllyel minden valamirevaló sporteseményt megtekintünk, ezért most ha magam nem is sportoltam, de azért sportos napokon vagyok túl. Ezzel kapcsolatban észrevettem, hogy változik az ízlésem.

Nemrég úgy voltam a tenisszel, hogy az egy borzasztóan és feleslegesen túlnyújtott pingpongjátszma, és nincs az a pénz, amiért három óráig bámulnám azt a sok füvön szaladgálást (vagy salakon. vagy műanyagon. mindegy). Aztán Wimbledonban Nadal és Federer olyan döntőt játszott, hogy bizony végignéztem az egészet, mert egyszerűen nem tudtam elszakadni a képernyőtől. Persze nem mindig a világ két legjobbja játszik, de azért nyilvánvalóvá vált, hogy fogok én még teniszmeccseket nézegetni.

Viszont a vízilabda EB meccsei nem fogtak meg. Nem is értem, hogy szerethettem eddig egy olyan sportágat, ahol alig van szabályos szerelés, és szinte minden akció lövéssel ér véget, közben meg folyamatosan gyötrik egymást. A Tour de France-ot is szívesen nézem. A nagy biciklis csalódásomon már túl vagyok: nyilvánvalóan valamennyien doppingolnak. De a tájak szépek, a verseny izgalmas, és a Knézy-Sipos páros kommentálása is élvezetes.

(E bejegyzés nem titkolt célja, hogy jelezze, még élek. Rendszeresebb online jelenlétemre jövő héttől lehet számítani.)

Ma délután negyed három előtt öt perccel meghalt édesapám. Egy hetet töltött a kórházban, amíg asztmája és a tüdőgyulladás együttes erővel legyőzte. Ha tegnap délután Anyu hívása után nem rohanok hanyatt-homlok az albérletembe, majd a pályaudvarra, nem tudok már tőle elbúcsúzni. De ezúttal megadatott az, ami nagyszüleim esetében nem: tegnap este még, ha beszélni nem is tudtunk, de megismert, és örült, hogy még hazajött a kisebbik fia is, megpróbált megölelni is.

Sokszor nem volt könnyű vele, vitázni például nem volt vele érdemes. De nem ez fog megmaradni az emlékezetemben. Hanem az, hogy egész életében ízig-vérig tanár volt. És hogy tőle örököltem az irodalom és a történelem szeretetét, még ha a fantasztikumért nem is rajongott. És nem fogom elfelejteni a történeteit sem, mert nagy mesélő volt, igaz, idős korára már ismertük mindet.

Biztos vagyok benne, hogy nemcsak nekünk, családtagoknak, de sok tanítványának is hiányozni fog.

Régi álmom teljesült a tegnap esti koncerttel: élőben láthattam nagy kedvenceimet, ráadásul  a szerintem legjobb lemezüket, valamint annak folytatását adták elő. Ugyan a Mindcrime at the Moore DVD-n már láttam ezt a show-t, de az közelében sincs annak az élménynek, amit az élő műsor adhat.

Ha még nem lenne egyértelmű, a Queensrÿche adta elő Operation:Mindcrime I és II című lemezeit, majd a végén egy kis desszertet az Empire-ről. Persze nem ment minden zökkenőmentesen: amikor a Ligetbe értünk a kamionok még a román határnál álldogáltak (az előző koncert Bulgáriában volt), így az előzetesen meghirdetett 6 órás, majd 7 órára módosított kezdés helyett fél tízkor kezdték el beereszteni a tömeget.

De megérte. Nem egyszerűen koncert volt ez, hiszen rengeteg színpadi betét volt, és állítom, hogy ezért meg a háttérben vetített filmbetétek miatt még egy süketnéma is élvezte volna. Kellemes meglepetés volt, hogy a filmrészletek nem ugyanazok voltak, mint a DVD-n.

És megint kicsit jobban értem a sztorit. Talán furcsa egy koncertbeszámolóban a SPOILER felirattal találkozni, most mégis ez jön. Szóval Mary-nek azért kell meghalnia, mert Nicky beszámolt neki a merényletekről - na eddig az sem volt világos, hogy tényleg történtek merényletek. Mary halálának részleteiről már DVD is sokat elárul, itt viszont azt is megláttuk, hogy ahhoz sem sok hiányzott, hogy tényleg Nicky ölje meg a lányt.

És ha már Mary nővér… Pamela Moore nagyot alakított a hangjával és a játékával is. Kicsit hiánérzetem volt, hogy a végén nem hívták vissza  a színpadra. Ronnie James Dio csak kivetítve volt jelen, de hát ne legyünk telhetetlenek.

A Mindcrime II persze közel sincs olyan erős, min az első, de nagyon jól adták elő, kiváló átéléssel. Le a kalappal a Queensrÿche előtt!

Pár perc múlva feltöltök két Mindcrime-nótát az SFWIW-re, jó zenehallgatást!

Kiegészítés: ráadásként a Jet City Womant, az Empire-t és a Silent Lucidityt játszották.

Kovács  kollégával már május vége óta tervezgettük, hogy ha már a BL-döntőt nem sikerült együtt (sem) megtekinteni, legalább az EB fináléját némi sör keretében valami méretes képernyőn tekintjük meg. Éppen egy vadonatúj kocsma honlapján dolgozik, így hosszú ideig úgy nézett ki, hogy ott nézzük a meccset, de a balga korcsmáros nem szerzett be időre kivetítőt, így alternatív megoldásként a városligeti sörsátor lett a célpont. Persze nem ketten voltunk, volt itt feleség, testvér, távolabbi rokon, munkahelyi kolléga, kinek mi van, úgyhogy a dögunalmas felvezetés alatt sem unatkoztunk.

A sátor teljesen tele volt, már amikor én 7-kor odaértem, akkor sem volt kimondottan nagy kínálat helyekből. A kora érkezés és ezzel összefüggésben elfogyasztott többletsör elég jól meg is alapozta a hangulatot. Bár társaságunkban három német állampolgár is tartózkodott, azért így is többségben voltunk mi, spanyolbarátok. Igaz, főnökasszonyomnak, Mónikának ez enyhe lelkiismereti problémát is okozott, hiszen mégiscsak magyarországi német intézmény igazgatónője…

Velünk szemben egy kb. 50-es fickó ült, jó 20 évvel fiatalabb párjával. Nagyon szimpatikus volt, egészen kb. a harmadik Jägermeisterig, akkor ugyanis nagy szurkolásában, feldöntötte bátyám söröskorsóját, ami összetört, a tartalmát pedig bátyám torka helyett az én ruházatom nyelte el.

A meccsről nem írok, akit érdekelt, az úgy is látta, akit meg nem, nyilván most sem érdeklődik iránta jobban. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, és a spanyolok teljes mértékben megérdemelték a győzelmet.

Sajnos a sátor fenntartói megpróbáltak valami műsort produkálni a szünetben, így tanúi lehettünk Bagi Iván és Nacsa Olivér ökörködésének. Általában nincs velük bajom, de ez egy igazán gyenge hakni volt, és focimeccs szünetében a kutya nem kíváncsi rájuk. Úgyhogy inkább a sör fogyasztására koncentráltam.

Úgy vettem észre, a sörsátorban több volt a spanyol drukker, de hát Magyarországon amúgy is nagy hagyománya van a német nyelv és nemzet nemszeretésének. Meg hát én a 100% germán véremmel is a spanyoloknak szurkoltam.

Furcsa volt, hogy a meccs után hihetetlen gyorsan elhúzott mindenki, és a vendéglátók is gyorsan elkezdtek összepakolni. Én még elviseltem volna egy kis "afterparty"-t, de a mieink zöme is elfáradt.

Azért jól éreztem magam, és aki még nem próbálta a csoportos meccsnézést, annak szívből ajánlom - például az olimpiai vízilabdatornára.

Bizony, egyetemi pályafutásom alatt történt egy könyvtárcsere, és ezt ráadásul könyvtároshallgatóként éltem meg. Természetesen volt is olyan a szakon, aki könyvtárköltözésből írt szakdolgozatot, hiszen testközelből lehetett megfigyelni a folyamatot, ami aránylag zökkenőmentesen zajlott le.

Ráadásul nem  egyszerű költözésről volt szó, mert az új üvegpalotában megalakítandó könyvtár

1. magába olvasztotta csaknem valamennyi tanszéki és kari könyvtárat.

2. könyvei jelentős részét szabad polcon kívánták tárolni, így az eddigi elrendezést teljesen át kellett alakítani.

A könyvtár munkatársait dicséri, hogy a milliós nagyságrendű dokumentumanyag átrakodását sikerült úgy megoldani, hogy csak egy hónapig kellett zárva tartani. Persze egy egyetemi könyvtárnál ennyi is elég rázós, pláne, ha nincs többé tanszéki könyvtár.

Az új üvegpalota eléggé megosztotta az embereket. A legtöbb olvasó arra panaszkodott, hogy semmit nem lehet megtalálni. Annyi biztos, hogy a kérőlapos rendszernél lényegesen több önállóságra van szükség a keresésnél, de több könyvtáros is nyújt segítséget hozzá. Igazán a volt tanszéki anyagok között volt nehéz eligazodni, mert sok esetben nem is voltak rendesen nyilvántartva. Onnantól éreztem könyvtárosnak magamat, miután szinte mindent magamtól megtaláltam.

A számítógépes felszereltség magasan lekörözte a régi könyvtárét. Rengeteg gép volt, és elég jók is, így semmi akadálya nem volt az össznépi Honfoglalózásnak. De azért folyt itt komoly munka is, csak érdemes volt korán gépet szerezni.

Az épület rendkívül impozáns, az iszonyatos pénzbe kerülő légkondicionálás nyáron is kellemes hellyé teszi a könyvtárat, a kávéautomatából finom főzött kávét kaphat az ember. Igazából sokkal jobb, mint a régi könyvtár volt, talán a helyén lévő sportpályáért volt kicsit kár, de az se utolsó szempont, hogy a könyvtár közvetlenül a bölcsészkar szomszédságában van.

Szívesen dolgoztam volna ott - ez elmaradt, de a 100 órás gyakorlattal szinte tiszteletbeli könyvtáros lettem ott is.

Érdekes, eddig azt hittem, hogy a sör nyugtatja az embert, mint ahogy elvileg annak a néhány fokozottan gyógyhatású készítménynek is ilyet kellene művelnie, melyeket mintegy negyedórája szedtem be. Ehhez képest úgy érzem magamat, mint egy Duracell-nyuszi a futópálya kezdetén, teljesen fel vagyok spannolva. Lehet, hogy a lecsós csirkemáj a ludas?

Mindenesetre a csupán némi túlzással SFPortal-találkozónak nevezhető esemény azért elég jó programnak bizonyult estére, még ha a 3:0-s eredménnyel zárult spanyol orosz EB-elődöntőn sem valószínű, hogy elaludtam volna. Az erősen családias jellegű összejövetel egyetlen negatívuma számomra az volt, hogy a szokásosnál több magánéleti téma került elő, és mivel nem rendelkezem magánélettel, értelemszerűen kevéssé tudtam aktívan résztvenni a beszélgetésben.

Viszont nyilvánvalóvá vált, hogy bele kell húznom a novellaírásban, mert Gumipók is történelmi tárgyú novellát tervez, és ha az övé lesz előbb kész, mindenki azt fogja hinni, hogy őt koppintom. Úgyhogy Roland őrgróf és XI. Konstantin, készüljetek, hamarosan találkozunk! Holnaptól ismét egyedül enyém a könyvtár, és a pénteki olvasók gyakorisága a fehér hollókéval mérhető össze, így itt az ideje, hogy elkészüljön a vázlat. Annál is érdemesebb belevágni, mert ma este egy kicsit megint elkezdtem sajnálni magam, és ha valami alkotó tevékenységet végzek, akkor ezt abbahagyom.

Azt még be kell jelentenem, hogy a következő 4-5 napban erőteljes visszaesés várható a blogom gyarapodásában, mivel vendégül látom bátyámat, így nem lesz biztosított az a szerzetesi magány, ami a blogíráshoz nekem szükséges.

Persze azt még mindig nem tudom, mitől fogok elaludni…

Másfél hete elkezdett fájni a fogam. És bármennyire is szerettem volna, nem akart magától rendbejönni. Persze a "hatóságilag kirendelt" fogorvosom Csátalján van, és ugyan ezen a hétfőn a falu közelében tartózkodtam, az már nem fért bele, hogy meglátogassam.

Szóval Baján kerestem fogorvost, szerencsére van belőlük néhány, még olyan is, aki hétfőn délelőtt rendel. Mivel vasárnap este jöttem rá, hogy nem kéne tovább húzni a dolgot, természetesen időpontom nem volt, ezért egyszerűen beültem 10-kor egy 8-tól 2-ig rendelő fogászatba. Ott közölték, hogy a doktornő még nincs benn. Reménykedtem benne, hogy zárásig még bejön, így sajgó foggal várakoztam, közben folyamatosan szívtam a számba a hűvös levegőt. Úgy fél óra múlva megjött a doktornő.

Első páciensként gyorsan a székre kerültem, és mindjárt megállapította, hogy nem tudja, mi baja a fogamnak, úgyhogy röntgent kell csináltatni. Neki viszont nincs röntgengépje, úgyhogy el kell mennem az Attila utcába, ami ha éppen nem is a város másik végén van, de azért egy másfél kilométerre biztos. És persze kb. 32 fok volt. Ott a mészáros külsejű röntgenasszisztens gyorsan végzett, elszedett tőlem 1500 forintot, aztán mehettem vissza.

Én nem néztem meg a képet, de nem sok biztatót láthatott rajta a doktornő, mert a gyökérkezelést és a húzást ajánlotta fel alternatívaként. A gyökérkezelés ellen szólt több dolog is: egyrészt bizonytalan kimenetele, másrészt, hogy nem tudtam volna többször Bajára menni miatta, harmadrészt, hogy 20 000 forintba került volna. Úgyhogy kimondtam az ítéletet a fogamra: húzunk! Az "csak" 4000 forintba került, szerencsére az injekció benne volt. Háromnegyed óra várótermi puhítás után 3 perc alatt kikapta a roncsot, és hurrá.

Persze este 9 körül elkezdett fájni a fog feje, így csak egy Cataflam után tudtam elfogadhatóan aludni, de azért tegnap estére megnyugodott. Most éppen szemszárazsággal küzdök, szerintem a légkondi miatt, de a hőguta sem lenne sokkal kedvezőbb alternatíva.

Most egy ideig jó lenne, ha békén maradnának a fogaim, mert nem szeretném, ha 50 éves koromra anyagi megfontolásból teljesen fogatlan lennék.